105. SZÁM (2015 TAVASZ)

Az elnyomottak tradíciója arra tanít, hogy a „rendkívüli állapot”, amelyben élünk, a dolgok rendje szerint való. El kell jutnunk a történelem ennek megfelelő fogalmához. Akkor világosan látjuk majd, hogy mi a feladatunk: kiváltani az igazi rendkívüli állapotot; és ez javítani fogja pozíciónkat a fasizmus elleni harcban. A fasizmus esélye nem utolsósorban azon alapul, hogy ellenfelei a haladásnak mint valami történelmi normának a nevében szállnak szembe vele. Csodálkozni afölött, hogy a huszadik században „még” lehetséges az, amit megértünk, ez nem filozofikus dolog. Nem kezdete semmilyen felismerésnek, hacsak annak nem, hogy a csodálkozás a történelem tovább fönn nem tartható felfogásából ered.” (A történelem fogalmáról. In Walter Benjamin: Angelus novus. Magyar Helikon 1980. 965-966. o.)

Szerkesztőségi állásfoglalás

Szükségtelen illúziók – és ami utánuk jön

Periszkóp

Interjú Krausz Tamással

Az interjú adalékot nyújt a mai fasizmus meghatározásához és funkcionális sajátosságainak megértéséhez.

Dokumentum

Moishe Postone: Antiszemitizmus és nemzetiszocializmus

A szerző 1980-ban megjelent klasszikus, magyarul most először olvasható, esszéje – sajnos – ma különös aktualitással bír Magyarországon. Írása figyelmeztetés a fasizmus (és konkrétabban a nácizmus) túlzottan funkcionalista elméletei ellen: bár igaz, hogy a náci uralom a német nagytőke érdekeinek is megfelelt, de sem dinamikája, sem iszonyatos következményei nem érthetők meg, ha nem vesszük tekintetbe e torz „antikapitalizmus” hatalmas mobilizációs-pszichológiai erejét, azt a tényt, hogy a náci vezetők és követőik jelentős része mozgalmukat a kapitalizmus bizonyos aspektusaival szembeni „lázadásként” fogták fel. Ma hazánkban a helyi perifériakapitalizmus embertelen viszonyai elleni „lázadás” tragikus módon szinte kizárólag szélsőjobboldali formát ölt, a Postone által leírt „szelektív antikapitalizmus” szinte minden vonását felmutatva.

Változatok egy témára: szélsőjobb-blokk

Angelosz Kontogiannisz-Mandrosz – Deszpina Paraszkeva: Neofasizmus a válságérában: az Arany Hajnal

Felkért fiatal görög szerzőink vázolják a neonáci Arany Hajnal felemelkedésének történelmi gyökereit. Hogyan vált a bukott katonai diktatúra elszigetelt híveiből és dogmatikus neonácikból álló miniszervezet az EU-IMF által Görögországra kényszerített megszorítások okozta társadalmi katasztrófa kontextusában a görög politika harmadik legerősebb erejévé, amely egyre inkább meghatározta a mainstream görög jobboldal és általában a közbeszéd diskurzusát? A Sziriza hatalomra kerülésével lehetőség nyílt a szélsőjobboldal népszerűségének megsemmisítésére, amennyiben a párt betartja ígéretét és szembemegy az utóbbi évek neoliberális társadalompusztításával. Ha azonban ez nem történik meg, a neonáci Arany Hajnal befolyása tovább növekedhet.

Rick Saull: A szélsőjobboldal – a tőke patológiája

Az angol szerző a szélsőjobboldalt nem kizárólag ideológiai jelenségként fogja föl, amelyet a történelmi fasizmus kimerevített definíciója alapján kell kategorizálni, hanem mint a modern kapitalizmus mindennapjai által létrehozott sokszínű politikai dinamikát. A kapitalizmus kulturális-társadalmi átalakulása okozta tömeges talajvesztés, a tőkefelhalmozás egyenetlensége által generált gazdasági válságok és az egyenlőtlen fejlődés által kiváltott geopolitikai összeütközések adják azt a konkrét materiális kontextust, amelyben a szélsőjobb domináns politikai erővé válhat, a tőkésosztály és a hagyományos politikai elit támogatásával.

Csoma Lajos: Fasiszta mozgalom Magyarországon

A cikk szerzője áttekinti az általa fasisztának vélt magyarországi mozgalmak legújabbkori történetét az 1990-es évektől napjainkig.

Fábry Ádám: A szélsőjobboldal: a neoliberalizmussal szembeni ellenhegemónikus blokk? A Jobbik sikerének titka

A magyarországi rendszerváltozás politikai gazdaságtanáról nemrég disszertációt írt szerzőnk, az 1990 utáni magyar kapitalizmus „organikus válságaként” (Gramsci) írja le azt a 2006 utáni politikai-gazdasági kontextust, amelyben a magyar szélsőjobboldal pártja, a Jobbik felemelkedhetett. A kilencvenes évek neoliberális átstrukturálása permanens munkanélküliséget hozott létre, majd fiskális válságot és „megszorítási spirált” indított be, amely a liberális demokrácia legitimitásának eróziójához és az ezt kihasználó nacionalista jobboldal, majd a szélsőjobboldal megerősödéséhez vezetett. Mára a szélsőjobboldal kiépített egy komplex munkamegosztással dolgozó „ellenhegemónikus blokkot”, amely akár kormányváltó erővé is válhat a jelenlegi kormány népszerűségének szétmállásával. Az antifasiszta ellenállás csak a rendszerváltás utáni kapitalizmus konzekvens baloldali kritikájának bázisán jöhet létre.

Periszkóp

Interjú Mészáros Istvánnal

Mészáros István filozófiai és történelmi értelemben felvázolja az elképzelhető utat, utakat, amelyek a kapitalizmus strukturális válságából kifelé vezethetik az emberiséget. Az „érdemi demokrácia” fogalmáról.

Világ-nézet Bernard Duterme: A zapatizmus.

Egy ma is tartó lázadás Húsz éve tart Chiapasban a (neo)zapatista őslakosok „forradalmi és demokratikus” lázadása a „méltóságért”, az „önazonosság megmaradásáért”, a „kapitalizmus ellen”. A lázadás arculata és a politikához való viszonya folyamatosan változik – igazodik az egyáltalán nem kedvező körülményekhez. Emancipáló keresztény kultúra, szabadelvűség, marxista (kulcs)fogalmak, a nemek egyenlősége, az anyaföld tisztelete, maja kulturális hagyomány: a „zapatista koktélban” egyformán találnak saját ízlésüknek való értékeket anarchisták és haladó katolikusok, autonomisták és kommunisták, feministák, szocialisták, környezetvédők vagy az őslakos indián kultúra védelmezői.

Zelei Dávid: A függetlenség mámorától a függőség-elméletekig. Önpercepciók, jövőképek, fejlődési utak a 19-20. századi Latin-Amerikában A latin-amerikai társadalmak önképe az elmúlt kétszáz évben két merőben különböző korszakra osztható: a „hosszú” XIX. században a „lemaradottság” (atraso) széles körben elterjedt fogalma még az „utolérés”, a fejlett országhoz való felzárkózás lehetőségét, bizakodását fejezte ki. A XX. század húszas éveitől azonban, a gazdasági világválság, majd a prebischi függőség-elmélet elterjedése nyomán ennek helyébe az „alulfejlettség” (subdesarrollo) tudata lépett, ami a haladásgondolat krízisét jelentette. A tanulmány azt vizsgálja, mennyiben tükröződnek vissza e változás jelei a kvantitatív mérésekben, s az elmaradottság-tudat törvényszerűen negatív önértékeléssel jár-e együtt.

Zolcsák Attila: A „Poder Popular”: Chile 1970-1973

Az 1970–1973 közötti chilei Népfront- (Unidad Popular) kormány időszakának egyik fontos, de kevésbé ismert összetevője volt a népi hatalom (Poder Popular) jelensége, amely az Allende-kormány mellett, olykor neki alárendelten – egyenetlen intenzitással és fluktuáltan – szerveződött a munkásság, illetve a városi és vidéki népi rétegekből. A témával foglalkozó szerzők történelmi előzményének – a hasonló latin-amerikai mozgalmakon túl – az 1871-es Párizsi Kommünt, az 1917-es oroszországi, illetve az 1936-os spanyolországi társadalmi (ön)szerveződéseket, némelyek pedig az 1956-os magyar munkástanácsokat tartják.

Kelet-Európa versus Latin-Amerika?

Az Eszmélet körkérdésére magyar Latin-Amerika-szakértők vázolják a térség lehetséges perspektíváit, a Kelet-Európával való összehasonlítás pedig strukturális jellegű következtetések levonására is alkalmat ad.

Történelem Melegh Attila: Globális ötvenes évek

A tanulmány imponáló nemzetközi irodalom felvonultatásával amellett érvel, hogy az 1950-es évek jelentős történelmi eseményei egyazon, a metropóliák és a kolóniák viszonyát értelmező koordinátarendszerben írhatók le. Érvényes ez az 1956-os magyarországi forradalomra is, melynek történései ilyetén módon jól beilleszthetők az 1950-es évek globális fejleményeibe.

Asszociációk

Matthias István Köhler: „Onánia és nemi szerelem” – megjegyzések az „Elidegenedés és emancipáció – Karl Marx és a Gazdasági-filozófiai kéziratok” c. konferenciához (2014. november 13-14., Budapest)

Szerkesztőnk beszámolója a Társadalomelmélet Kollégium szervezésében tavaly novemberben, a Budapesti Corvinus Egyetemen megrendezett konferenciáról. Miközben nyilván örvendetes, hogy Marx gondolatai végre újra megjelentek a magyarországi egyetemi közegben, problematikus Marx korai, a kapitalizmus részletes elemzését megelőző munkájára való fókuszálás, valamint az a tény, hogy a legtöbb előadó mintha megfeledkezett volna a Marx munkásságát átható parancsról: „fel kell forgatni mindazokat a viszonyokat, amelyekben az ember lealacsonyított, leigázott, elhagyott, megvetendő lény”.

Melléklet

József Attila: A szocializmus bölcselete