107. szám (2015 ősz)

eszmelet107cimlapA hazai és nemzetközi baloldalon évtizedek óta alapproblémaként merül fel az antikapitalista alternatíva hiánya. E számunkban, hagyományainknak megfelelően, visszatérünk a tőkés rendszerrel szembeni útkeresés elméleti és gyakorlati problémájához; a közreadott szocializmusértelmezések olyan
vitatható és vitára késztető álláspontok, kifejtések, amelyek a szélesebb körű újragondolást kívánják ösztönözni. Szerzőink a tőkés kizsákmányolással szemben, a szocialista alternatíva globális kimunkálásának folyamatában, alapvetőnek tekintik a közösségi tulajdon működésének és működtetésének kérdéseit. Az antikapitalista alternatíva elméleti és mozgalmi, történeti és
gazdasági kibogozását, újabb és újabb írások tükrében, következő számainkban is igyekszünk majd olvasóink elé tárni.

A szám teljes tartalma elérhető itt.

Tartalomjegyzék

(Rovat nélkül)

Mészáros István: Lényegi egyenlőség és lényegi demokrácia

„Amikor valamely történelmileg fönntartható szocialista átalakulásról töprengünk, tapodtat sem térhetünk el a lényegi egyenlőség radikális irányelvétől és mércéjétől, és csakis ehhez viszonyítva értékelhető mindenkor egy alapvetően különböző társadalmi anyagcsere-rendhez való átmenet időszaka.”

Szocializmus

John Bellamy Foster: Chávez és a közösségi állam. A szocializmushoz vezető átmenet problémái Venezuelában.

A huszadik század során a szocialista stratégiák az állam megragadását követően az államapparátusra mint a szocializmus megvalósításának fő eszközére tekintettek. Hugo Chávez viszont arra törekedett, hogy a közösségi állam intézményeinek kiépítésén keresztül egyre nagyobb hatalmat ruházzon közvetlenül a népre, és így tegye visszavonhatatlanná a bolívári forradalmat. E folyamat a halmozódó nehézségek ellenére Maduro elnöksége alatt is tovább halad.

Szalai Miklós: Utópikus-e a marxi szocializmus?

A tanulmány négyféle mítoszt vet el a marxi életművel kapcsolatban. Ám mindaddig nem dönthető el a Marx szocializmuskoncepciójának reális vagy utópisztikus jellege, ameddig „nincs olyan társadalomszervező erő, illetve mechanizmus, amely a piac funkcióit pótolhatná – és nem tudjuk megmondani, honnan kerülhetne elő” – olvashatjuk a szerző konklúzióját. A tanulmány a gazdálkodási forma keresésének mélyreható elemzéseit kínálja, B. Ollman Marx-rekonstrukciójától és az erőforrás-elosztás kalkulációs vitájától Dobb és Sweezy munkaérték-elméletéig, illetve W. Brus és A. Nove nézeteiig; az extenzív fejlesztési periódus sikereitől a világgazdasági korszakváltás előidézte összeomlásig.

Szigeti Péter: Megjegyzések az átmenetről és az államszocialista kísérletek határkérdéseiről

A kapitalista társadalom meghaladása több szint felől vizsgálható: a legáltalánosabb a filozófiai elemzés szintje, de a kor jellegének értelmezése mellett releváns a szükségletek felmérését és az erőforrásokat „kibernetikus” módszerekkel tervező útkeresés éppúgy, mint a viszonylagos elmaradottság problémáival szembenéző, ezért eleve hosszú átmenetben elgondolható kísérlet is. Az áruviszony mint értékviszony nem szükségképpen azonos a többlet magánelsajátításával – mutat rá a szerző. A felhalmozás szocializálásának – az elosztáson keresztüli szocializáláson túl – ebben lehetett volna döntő szerepe. Enélkül ugyanis minden próbálkozás visszahull a polgári társadalom érdekviszonyaiba: privatizációba, liberalizálásba és menedzserizmusba – miként ez Kelet-Közép-Európa esetében történt. 

Dokumentum

Rozsnyai Ervin: Az átmeneti társadalom. Gondolatok a bukás elméleti tanulságairól

Asszociációk

Marosán György: Van-e jövője a kommunizmusnak?

Történelem

Julien Papp: Forradalom vagy szovjetizáció? Magyarország a II. világháború után (1944. szeptember – 1947. szeptember)

A sztálinista szovjet rendszert Magyarországon nem volt szükség „importálni” – mutat rá a szerző –, mivel a szovjetek ehhez egy egész sor kelléket „helyben találtak a restaurált államrendben és az ország politikai hagyományaiban: a társadalmi rend büntetőjogi védelmét, a közigazgatást mint a politikai harcok eszközét, a rendőrség terrorista modszereit, a B-listázást, a végrehajtó hatalom túlsulyát, a „népitéletek” gyakorlatát stb.” Szovjetizálás helyett nálunk ezért inkább „reaktiválásról”, egyfajta „endogén folyamatosságról” beszélhetünk.

Mitrovits Miklós: Lehetséges volt-e legyőzni a kapitalizmust? A kelet-közép-európai reformok és a gazdasági növekedés

Az államszocialista reformkísérleteiről pro és kontra a rendszer fennállása idején számos elméleti munka született. A rendszerváltás után ezek feledésbe merültek, mivel gyakorlati tétjük már nem volt. Ma kellő történelmi távlatból ismét megkísérelhetjük a számvetést, összevethetjük az egyes országokban elgondolt és/vagy kipróbált gazdasági és társadalmi reformok mélységeit – sikereiket és kudarcaikat. A tanulmány számba veszi a Sztálin halála utáni főbb csehszlovák, lengyel és magyar reformok elméleti hátterét és bevezetésük körülményeit, majd Angus Maddison gazdaságtörténész GDP-adatai alapján bemutatja e rendszerek valódi teljesítményét. 

Kultúra

Takács Róbert: A kultúra reformja – a reform kultúrája 

Arcok

Stephan Eric Bronner: Paul Robeson

Robeson a huszadik század első felének legjelentősebb afro-amerikai közéleti, értelmiségi szereplője, az Egyesült Államok történetének egyik legnagyobb afro-amerikai személyisége volt. Ma is aktuális törekvése, hogy a fekete identitás kérdését összekapcsolja a tágabban vett emberi jogokért folytatott küzdelemmel, illetve a gazdasági kizsákmányolás elleni harccal.

Asztal körül

Lenin időszerűsége. Kerekasztal-beszélgetés. Résztvevők: Artner Annamária, Kiss Viktor, Krausz Tamás, Melegh Attila és Szigeti Péter. Moderátor: Szergej Filippov.

Olvasójel

Krausz Tamás: Spiró Diavolina. Spiró György: Diavolina. Budapest, Magvető Kiadó, 2015

Pongrácz Alex: Válságértelmezés a globalizáció korában. Artner Annamária: Tőke, munka és válság a globalizáció korában. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2015