110. szám (2016 nyár)

E számunkat a hazai és nemzetközi baloldal napi küzdelmei alakították. A szám első tematikus egységét Lukács György emlékének szenteljük, akinek hagyatékát, a Lukács Archívumot az MTA fel akarja számolni. Dokumentumokat adunk közre a hazai és nemzetközi tudomány tiltakozásáról, valamit Lukács és Ernst Bloch levelezéséből. Másik blokkunkban a nemzetközi terrorizmus „iszlamista” szárnyá- val kapcsolatos – jeles marxista szerzők által írt – tanulmányok kaptak helyet, amelyek megvilágítják a radikális, antihumanista elkövetők motivációit, társadalmi hétterüket és az iszlámmal való kapcsolatukat, amelyben a vallás eszközszerepre degradálódik. „Szocializmus” rovatunk írása a nemzetközi radikális baloldal (párt) politikai rétegződését taglalja, s rámutat arra, hogy e politikai irányzat a mai Kelet-Európában, úgyszólván, halott. A kínai szocializmus fejlődési tapasztalataira vonatkozó elemzések sorát Samir Amin nagy ívű történeti esszéjének publikálásával folytatjuk.

Tartalomjegyzék

Asszociációk

Georges Corm: „Dzsihádot” emlegetni a terrorcselekményekkel kapcsolatban – eltévelyedés. Alex Anfruns beszélgetése Georges Corm libanoni történésszel

Alain Badiou: „Régibb a mi bajunk.” Gondolatok a 2016. novemberi párizsi öldöklésről

A francia filozófus alig pár nappal a párizsi robbantások után foglalta össze gondolatait a merényletekről és arról a világról, ahol ilyesmi megtörténhetett. A tőke logikájának mindenféle megkötöttség nélküli uralomra jutásáról beszél – immár egész bolygónkra kiterjedően. A lassan fogyó erőforrásokért való küzdelem válik „civilizációs” háborúvá, a tőkés rendszer krízise a „civilizáltak” harcává a „barbárok” ellen. A globális kapitalizmus nihilizmusának másik arca a fiatal terroristáké. A mai világunk zsákutcájából az egyetlen kiút csak egy új emancipációs politika lehet.

Analízis

Jürgen Jahn: Ernst Bloch Lukács megmentésért (másodszor)

A tanulmány bemutatja Ernst Bloch kelet-németországi szellemi és politikai erőfeszítéseit, amelyek Lukács György „megmentésére”  irányultak 1956-ban és azt követőn. Mind a források, mind a következtetések fontos adalékul szolgálnak a két tudós ember viszonyáról és a korszak szellemi-politikai életéről az NDK-ban.

Budai Gábor: Marx fordítva? A virtuális képződmények történelemformáló ereje. Lukács György 1918–1919-ben

A tanulmány Lukács György egykori premarxista elgondolásából a virtualitást, a történelmileg előálló potenciálisat, a lehetősége szerint, de még nem valóságosan létezőt bontja ki. Az erkölcs politikával szembeni primátusa már Lukács 1918–19-es írásaiban is megfogalmazódik, és egész további életművében maradandó érvényűnek bizonyul. Ha ugyanis a morál nem lenne magasabbrendű a politikánál, a kollektív tudat az ideológiánál, akkor a virtuális képződményeknek nem lehetne történelemformáló erejük: a hatalmi átrendeződés puszta eszközei lennének. Lukács kérdésfeltevése tehát állandó, és ebben nem különbözik Marxtól: mit is kell szolgálnia a politikának?

Dokumentum

A Lukács Archívum felszámolása. Dokumentumok

Az egyidejűség szépségéről. Bloch és Lukács levelezése 1948-1971 (Közreadja: Mesterházi Miklós)

Olvasójel

Tütő László: Lukács György osztályszemléletének forrásvidékén. Egy „olvashatatlan” könyvről

Koltai Mihály Bence: Körkép az európai baloldalról. The Enigma of Europe (Edited by Walter Baier, Eric Canepa and Eva Himmelstoss, Merlin Press, 2016)

Szocializmus

Marcello Musto: A radikális baloldal Európában 1989 után. Eredmények és távlatok

Európa politikai térképét 1989 után alaposan átrajzolta a történelem. A tanulmány a radikális, antikapitalista baloldal mai helyzetéről nyújt átfogó értékelést. Megállapítja, hogy Dél- és Nyugat-Európában léteznek életerős törekvések (Die Linke, Podemos, Sziriza, Európai Egyesült Baloldal/Északi Zöldek stb.). A görög baloldali kísérlet „megpuccsolása” azonban kiélezte az eurózóna demokratizálásának stratégiáját, sokan a transznacionális tőke Európájából való kiválás útját vetik fel – ami közel esik  a radikális jobboldal nacionalista reakcióihoz, bár semmiképpen sem azonos vele. Kelet-Európában a radikális baloldal  –  Cseh-és Morvaország Kommunista Pártja és  szlovén Egyesült Baloldal kivételével –  nem mutat érzékelhető fejlődést, sőt, gyakorlatilag nem is létezik. Pedig a privatizációban és a közkiadások lefaragásába élenjáró, a kapitalizmust restauráló országokban lehetne másképp is…

Samir Amin: Kína útja az 1950-es évektől napjainkig

Az államkapitalizmus más modelljeivel ellentétben, Kína nem a nemzeti monopoltőke pozícióinak megszilárdítására törekedett/törekszik, hanem mindenekelőtt modern, egységes és szuverén ipari termelőstruktúra létrehozatalára. E célt az elmúlt hatvan év során – időben változó eszközökkel – oly mértékben sikerült megvalósítani, amit a többi „feltörekvő” gazdaság meg sem tudott közelíteni. Ez az iparosítás és a világgazdasági integráció tervezettségének, stratégiai szemléletű, erős állami kontrolljának (a vegytisztán kapitalista logika elvetésének) tudható be. Ugyanakkor a gazdasági fejlődés depolitizálódáshoz és a tőkés centrumhoz történő csatlakozás lehetőségével illúziókhoz is vezetett, s ez a tőkés rendszerbe való reintegrálódás felé vezetheti az országot.

Arcok

Pszichológia: négy az egyben. A Voproszi Filoszofii interjúja Garai Lászlóval

Történelem

Julien Papp: Az úgynevezett preventív háború kérdése francia történészek munkáiban

A szerző körbejárja a „preventív háború” tézisének, azaz mítoszának franciaországi recepcióját a mérvadó akadémiában. E tézis leegyszerűsítve nem más, mint a hitleri-goebbelsi érvrendszer felelevenítése, ami szerint, úgymond, Sztálin háborúra készült egész Európa ellen, s a németek csak „megelőzték” a szovjet csapást. A cikk feketén-fehéren bizonyítja, hogy az állítást alátámasztó dokumentum nem egyéb egyszerű hamisítványnál, ideológiai célja pedig egyértelműen a szerecsenmosdatás – tudniillik, hogy Sztálin nagyobb veszélyt jelentett az európai értékrendszerre, mint Hitler! Vagyis végső soron visszajutunk a fasizmus mentegetéséhez, a holokauszt relativizálásához…