Koltai Mihály összes bejegyzése

107. szám (2015 ősz)

eszmelet107cimlapA hazai és nemzetközi baloldalon évtizedek óta alapproblémaként merül fel az antikapitalista alternatíva hiánya. E számunkban, hagyományainknak megfelelően, visszatérünk a tőkés rendszerrel szembeni útkeresés elméleti és gyakorlati problémájához; a közreadott szocializmusértelmezések olyan
vitatható és vitára késztető álláspontok, kifejtések, amelyek a szélesebb körű újragondolást kívánják ösztönözni. Szerzőink a tőkés kizsákmányolással szemben, a szocialista alternatíva globális kimunkálásának folyamatában, alapvetőnek tekintik a közösségi tulajdon működésének és működtetésének kérdéseit. Az antikapitalista alternatíva elméleti és mozgalmi, történeti és
gazdasági kibogozását, újabb és újabb írások tükrében, következő számainkban is igyekszünk majd olvasóink elé tárni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Krausz Tamás: „Úriember” megszállók és „jogtipró” partizánok? A magyar megszálló csapatok népirtó tevékenysége Ungváry értelmezésében

„Minden Egész eltörött/Minden láng csak részekben lobban” (Ady)

Ungváry Krisztián új könyvében[1] végképp feje tetejére áll a világ: a magyar megszálló csapatok történelmi bűncselekményeinek értelmezése során a szerző a hidegháború kezdeti szakaszában megszilárdult avitt „elmélet”, „a két totalitariánus diktatúra” harcának olyan koncepciója alapján áll, amely megszünteti, „felszámolja” a jó és rossz oldal, az agresszor és a honvédő, a hóhér és az áldozat, a fasizmus és antifasizmus közötti különbséget. Céltudatosan kiiktatja az antifasiszta „narratívát”, számos ponton szinte észrevétlenül tér át elemzéseiben a náci és a szövetséges megszállók, valamint a megszállókat támogató lakossági csoportok magatartásának mentegetésére, sok tekintetben igazolására, noha a holokauszt tényét elismeri és el is ítéli. Részben szakít azzal a kelet-európai hagyománnyal, amely a holokausztot leválasztja a nemzeti történelemről, de „narratívájában” a háborúért, a népirtásért, a korlátozatlan erőszakért a felelősség nagy részét leveszi a náci Németország, valamint csatlósai válláról és a Szovjetunióra, Sztálinra, a Vörös Hadseregre, a partizánmozgalomra helyezi át.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

The neoliberal self: some observations on the psychology of contemporary neoliberalism

Koltai Mihály szerkesztőnk a moszkvai “Человек vs. отчуждение” konferencián (Rosa Luxemburg Alapítvány Moszkva) angolul elmondott előadása.

Talk delivered at the conference “Человек vs. отчуждение” in Moscow (supported by the Rosa Luxemburg Foundation Moscow) by our editor Mihály Koltai.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

106. szám (2015. nyár)

E számunk írásai is két tematikus blokkba illeszkednek. Az egyikben a nácizmus felett aratott győzelem 70. évfordulójáról emlékezünk meg, mindenekelőtt arról, hogy mit jelentett a felszabadulás Magyarországnak történeti feldolgozások tükrében, s ezt hogyan értelmezik át újra meg újra a mainstream legitimációs ideológiák. Polémia bontakozik ki két olyan kiadvány kapcsán, amelyek a magyar megszálló csapatok szovjetunióbeli, illetve a szovjet hadsereg katonáinak magyarországi tevékenységével foglalkoznak, beleértve elkövetett bűncselekményeiket is. Közreadunk Magyarországon eddig nem ismert dokumentumokat a nácikkal együttműködő ún. Ukrán Felkelő Hadsereg háborús bűneiről. Másik összeállításunk a marxizmus történetével foglalkozik, és érdekessége főleg abban rejlik, hogy most először olvashatunk tanulmányokat (magyar szerzőktől!) két távoli ország, Japán és Nigéria marxista – vagy a széles értelemben vett marxizmus által ihletett – elméleti teljesítményéről és társadalmi gyakorlatáról.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az Eszmélet folyóirat állásfoglalása a menekültválságról

Aligha kell olvasóinknak elmondani, milyen jelenetek zajlanak új (107.) számunk lezárásának napjaiban a Keleti Pályaudvarnál és szerte az országban, milyen módon bánik a magyar állam a szíriai (és más) menekültekkel. Hogy mi lenne egy humanista minimum, nem kell kifejtenünk (menekültek befogadása, szállás, élelmiszer, megfelelő higiéniai körülmények azonnali biztosítása a magyar állam részéről). Hálával tartozunk azoknak a szervezeteknek (MigSzol, Migration Aid), akik hősiesen magukra vállalják a segítségnyújtást, amit a magyar állam megtagad. De a fasizálódó magyar államtól – amelynek vezetője a fajgyűlölő focihuligánokkal mulat együtt azon a napon, amikor ezek megtámadták az otthontalan menekülteket – ilyesmit követelni szép szóval egyébként is nevetséges lenne. A migráció, a szétrombolt-szétesett közel-keleti (és egyéb) államok menekültjei sorsának kérdésével következő (108.) számunkban fogunk részletesen foglalkozni. Most csak néhány szó a tágabb összefüggésekről, amelyekről alig esik szó. A magyar állam európai összehasonlításban is kirívó brutalitása nem tagadható. Ugyanakkor szögezzük le: a menekült- és bevándorlóellenes intézményes kereteket, amelyek ezt a helyzetet létrehozták, az EU gazdag és erős centrumállamai alkották meg, s ezek következményei most rászakadnak az EU-periféria “szörnyállamaira”. E centrumállamok a folyamatosan zajló kitoloncolásokkal, a tengerbe fulladók cserbanhagyásával már “letették a névjegyüket”. S ez még nem minden. A közel-keleti krízist elsősorban e centrumállamok katonai beavatkozásai, mindenekelőtt az iraki háború által beindított erőszakhullám okozta. Ehhez még hozzájárul számos “humanista” európai állam (legfőképpen Németország) gyalázatos fegyverkereskedelmi praxisa, a szabadkereskedelmi politika rákényszerítése gyengébb államokra, és Szíria destabilizálásának valószínűsíthető aktív előmozdítása több nyugati nagyhatalom részéről (aggasztó jelek mutatnak arra, hogy még az ISIS támogatása is “belefért”). A pokol, amely elől ezek az emberek menekülnek, igen jelentős részben a nyugati nagyhatalmak és katonai szövetségük, a NATO műve. Ennek a szövetségnek Magyarország is aktív és hűséges tagja – és miközben a magyar állam vezetői magukat jobbnak akarják beállítani az EU (centrumállamainak) vezetőinél, lelkesen vesznek részt a különböző hadgyakorlatokban, a NATO kibővítésében, és támogatják kivétel nélkül a vérengző háborúkat, bombázásokat. Valójában tehát a magyar állam és a centrum vezetői mély azonosságát láthatjuk már megint, minden ködösítés ellenére. Az Immanuel Wallerstein által megjövendölt “turbulencia” a világrendszerben láthatólag új fokot ért el: a hegemón tőkés állam (az USA) és szövetségesei háborús kalandjai és saját lakosságuk többsége ellen folytatott osztályháborúja (‘austerity’) következményeibe beleremeg a világrendszer. Más-más módon, de Bagdad, Athén, Baltimore és immár Budapest utcáin egyaránt ott tombol az önmagát is felfaló világkapitalizmus káosza. Egy kattintás ide a folytatáshoz….