Az Eszmélet folyóirat állásfoglalása a menekültválságról

Aligha kell olvasóinknak elmondani, milyen jelenetek zajlanak új (107.) számunk lezárásának napjaiban a Keleti Pályaudvarnál és szerte az országban, milyen módon bánik a magyar állam a szíriai (és más) menekültekkel. Hogy mi lenne egy humanista minimum, nem kell kifejtenünk (menekültek befogadása, szállás, élelmiszer, megfelelő higiéniai körülmények azonnali biztosítása a magyar állam részéről). Hálával tartozunk azoknak a szervezeteknek (MigSzol, Migration Aid), akik hősiesen magukra vállalják a segítségnyújtást, amit a magyar állam megtagad. De a fasizálódó magyar államtól – amelynek vezetője a fajgyűlölő focihuligánokkal mulat együtt azon a napon, amikor ezek megtámadták az otthontalan menekülteket – ilyesmit követelni szép szóval egyébként is nevetséges lenne. A migráció, a szétrombolt-szétesett közel-keleti (és egyéb) államok menekültjei sorsának kérdésével következő (108.) számunkban fogunk részletesen foglalkozni. Most csak néhány szó a tágabb összefüggésekről, amelyekről alig esik szó. A magyar állam európai összehasonlításban is kirívó brutalitása nem tagadható. Ugyanakkor szögezzük le: a menekült- és bevándorlóellenes intézményes kereteket, amelyek ezt a helyzetet létrehozták, az EU gazdag és erős centrumállamai alkották meg, s ezek következményei most rászakadnak az EU-periféria “szörnyállamaira”. E centrumállamok a folyamatosan zajló kitoloncolásokkal, a tengerbe fulladók cserbanhagyásával már “letették a névjegyüket”. S ez még nem minden. A közel-keleti krízist elsősorban e centrumállamok katonai beavatkozásai, mindenekelőtt az iraki háború által beindított erőszakhullám okozta. Ehhez még hozzájárul számos “humanista” európai állam (legfőképpen Németország) gyalázatos fegyverkereskedelmi praxisa, a szabadkereskedelmi politika rákényszerítése gyengébb államokra, és Szíria destabilizálásának valószínűsíthető aktív előmozdítása több nyugati nagyhatalom részéről (aggasztó jelek mutatnak arra, hogy még az ISIS támogatása is “belefért”). A pokol, amely elől ezek az emberek menekülnek, igen jelentős részben a nyugati nagyhatalmak és katonai szövetségük, a NATO műve. Ennek a szövetségnek Magyarország is aktív és hűséges tagja – és miközben a magyar állam vezetői magukat jobbnak akarják beállítani az EU (centrumállamainak) vezetőinél, lelkesen vesznek részt a különböző hadgyakorlatokban, a NATO kibővítésében, és támogatják kivétel nélkül a vérengző háborúkat, bombázásokat. Valójában tehát a magyar állam és a centrum vezetői mély azonosságát láthatjuk már megint, minden ködösítés ellenére. Az Immanuel Wallerstein által megjövendölt “turbulencia” a világrendszerben láthatólag új fokot ért el: a hegemón tőkés állam (az USA) és szövetségesei háborús kalandjai és saját lakosságuk többsége ellen folytatott osztályháborúja (‘austerity’) következményeibe beleremeg a világrendszer. Más-más módon, de Bagdad, Athén, Baltimore és immár Budapest utcáin egyaránt ott tombol az önmagát is felfaló világkapitalizmus káosza.

Nyilvánvalóvá kell, hogy váljon: az alternatíva keresése nem úri passzió, nem hobbi, nem személyes mánia, hanem a túlélés parancsa.

2015. szeptember.