Könyvek kategória bejegyzései

Varga Anna: Az 1910-es évek orosz némafilm-kultúrája. A forradalom előtti Oroszország túlságosan is emberi tragikomédiája

varga_anna_az_1910-es_evek_orosz_nemafilm-kulturaja_borito

ISBN: 978-963-236-347-9
Kiadó: L’Harmattan Kiadó – Eszmélet Alapítvány
Kiadás helye: Budapest
Megjelenés: 2011.
Terjedelem: 325 oldal
Kötés: ragasztókötött, puhatáblás
DVD melléklet: Jevgenyij Bauer: Életet az életért, 1916. 43′
Ár: 2900 Ft

Ajánló:

Az amerikai melodráma az örökkévalóságot célozza meg, az orosz melodráma a semmit. Ebben a tekintetben állítható, hogy a tízes évek orosz némafilmje rendkívül modern. Az elviselhetetlenség, a botrány, a cserbenhagyottság és az összeomlás motívumainak sűrítése esztétikai vákuumot eredményez. A filmek végére az idő kimerülésének élményéhez jutunk: „megáll az idő”. Ebben a vákuumban az élet lázadása a „mit tegyünk?” kérdésében láthatta az egyetlen visszautat az időbe. A fiatal mozgófilm a mozduló idő követelése. A szerző szerint a „szent” és „démoni” Oroszország száz évvel ezelőtti partikuláris helyzete a mai emberiség univerzális szituációját előlegezi. Egy rég elmúlt művészeti virágkorból a ma és a holnap alternatívái olvashatók ki. Az elévülhetetlen elevenségű filmek elemzése variáció Walter Benjamin témájára: a jövő addig létezik, amíg a jelen a múltakba foglalt kisiklott jövők visszanyerésében látja megbízatását. Jóvátételre vár egy totálisan romlott világ. Az orosz némafilm már a tízes években kiáltás, de nem a félelem néma kiáltása, mint a német expresszionizmus, hanem a haragé.

A könyv tartalomjegyzéke és részlet a könyvből.

Király Jenő: A mai film szimbolikája

MEGJELENT!

Az Eszmélet Alapítvány gondozásában megjelent Király Jenő új könyve A mai film szimbolikája. Kapható az Írók Boltjában, a Líra könyvhálózatában (többek közt Budapesten a Fókusz Könyváruházban és a Múzeum körúti Líra Könyvesboltban, Bonyhádon, Debrecenben, Dunakeszin, Miskolcon, Pécsen, Siófokon, Szegeden, Szentendrén, Szombathelyen), a Librinél, Bookline-on, az ELTE Eötvös-pontokon (BTK, PPK, Lágymányosi campus, ÁJK), az ELTE BTK jegyzetboltban, az Atlantisz Könyvszigetben, a Budapesti Teleki Tékánál, a KELLO Könyvtárellátóban, Romániából a Dávid Könyvkereskedésen keresztül rendelhető (RON-ban fizetve). A könyv megrendelhető közvetlenül a kiadónál.

A következő helyeken lévő könyvtárakban olvasható a könyv: ELTE BTK, ELTE TáTK, ELTE Egyetemi Könyvtár, SZFE, Corvinus – Egyetemi Könyvtár, Magyar Nemzeti Filmarchívum, Színháztudományi Intézet, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Debreceni Egyetem – Bölcsészettudományi és Természettudományi Könyvtár, Eszterházy Károly Egyetem – Tittel Pál Központi Könyvtár, Miskolci Egyetem – Könyvtár, Levéltár, Múzeum, Pázmány Péter Katolikus Egyetem – BTK és TTK Könyvtára, Pécsi Tudományegyetem – Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, Szegedi Tudományegyetem – Klebelsberg Kuno Könyvtár, Babeş-Bolyai Tudományegyetem (Kolozsvár) – Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár, Partium Keresztény Egyetem (Nagyvárad), Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (Csíkszereda, Kolozsvár, Marosvásárhely).

kiraly_jeno_a_mai_film_szimbolikaja_borito

A könyv adatai:

Király Jenő: A mai film szimbolikája, Eszmélet Alapítvány, Budapest, 2017.
Válogatta és szerkesztette: Balogh Gyöngyi
Szakmailag lektorálta és az utószót írta: Varga Anna
ISBN: 978-615-80581-1-7
Megjelenés: 2017. április 20.
Terjedelem: 660 oldal
Kötés: cérnafűzött, keménytáblás
Formátum: 165 x 235 mm – B/5
Súly: 1170 gr
Ár: 4400 Ft

Ajánló:

A Balázs Béla- és Hauser Arnold díjas szerző új könyve – A mai film szimbolikája – azt kutatja, hogy korunk emberének lelki és társadalmi problémái miként jelennek meg általában a kor tipikus és különösképpen a legújabb idők jelentős, reprezentatív filmjeiben. A filmek gyakran a társadalomtudományokat megelőző érzékenységgel mutatják be a lelki hidegség és közöny, a szellemi cinizmus, az önimádat és a szenvedélybetegségek elhatalmasodását, a nemi szerepek bomlását, a házasság válságát, a gyermekkor eltorzulását és az ennek nyomában járó általános infantilizációt, a konkurencia elvadulását és a korrupció elhatalmasodását, a társadalmakon belüli és a társadalmak közötti kiéleződő viszonyokat, az életszínvonal különbségeinek abszurddá és elviselhetetlenné válását. A szerző könyve a mai turbókapitalizmus kártékonyságának előrejelzéseit már a némafilmben kimutatja, de a végeredmény, az emberiesség összeomlása jellemzésére összpontosít, melyet a könyv első részének döntő fejezetében, a Saul fia című film vizsgálata során összegez.

Részletesen elemzi azokat a kimagasló filmeket, melyek nagy ugrásokat jelentettek a mai stílus és élményvilág felé, így Hitchcock Psychoját, melynek történeti jelentősége, hogy a fenséget leváltja benne az iszonyat, s a melodrámát a thriller. Kiemelten tanulmányozza Pasolini Salo – Sodoma 120 napja című filmjét is, mely a szerelem nyers szexualitás általi leváltását mutatja be. Verhoeven filmjei elbúcsúztatják a klasszikus hősiesség-és boldogságmitológiát. Ezúttal a szerző részletesen elemzi a korábbi könyveiben is minduntalan emlegetett Turks Fruit című filmet, mint az utolsó jelentős tragikus románcot. Végső áttekintésben kibontakozik a boldogságmitológia leváltása az iszonyat és kéj mitológiája által, mely a XX. század második felében zajlott le.

A könyv egyik meglepő konklúziója, hogy a mai filmmitológia, különösképpen az amerikai film, egyrészt nyílt vagy rejtett módon túlpolitizált, másrészt gyorsuló módon militarizálódik.

Miután az utóbbi fél évszázadban a filmelemzés a retorikai formák és a műfajok osztályozására összpontosított, s ezáltal a filmiskolák belproblémájává vált, a szerző a freudi „álomfejtés” nyomán bevezeti a „filmfejtés” fogalmát. Az utóbbi feladata, hogy az auteur-elmélet által rekonstruált szerzői világképen és stílusvariánsokon túl a filmek tudattalan mélystruktúráit is feltárja, s a film értelmét a nézőnek átadott szellemi életlendületként kutassa, melynek legfontosabb része az, amiben a film „több önmagánál”, s ezzel bennünket is hozzásegít túllendülni megmerevedett vagy előírt meghatározottságainkon. Ezáltal újra a műalkotás katartikus (vagy terápiás) hatása kerül az esztétika érdeklődésének középpontjába.

A könyv utolsó része összehasonlítja a hanyatlás remélhetőleg átmeneti korának hisztérikus tömegfilmjét és skizoid művészfilmjét a „papák” mozijával, amelyet annak idején az „új hullám” elbúcsúztatott, és amelyet  érdemes újra felfedezni.

Részlet a könyvből

A mai film szimbolikájában, ahogy a sorozat előző köteteiben is, sok filmelemzés található, pl. az Alien filmekről, mivel a legújabb darab most került a mozikba, itt olvasható részlet az Alien 3. elemzéséről.

A könyv tartalomjegyzéke itt olvasható.

A szerzőről:

Király Jenőről konferenciát tartottak az ELTE BTK-n, majd a Metropolis egyik száma róla szólt:
http://metropolis.org.hu/?pid=16&aid=495

A szerzőről itt olvasható:

Varga Anna: Kiadói utószó A film szimbolikájához
III/2: A film szimbolikája – A kalandfilm formái, 569-610 oldal
http://mek.oszk.hu/14800/14809/index.phtml

Varga Anna: Utószó
A mai film szimbolikája, 605-640 oldal

A könyv ennek a sorozatnak a folytatása:

kiraly_jeno_a_(mai)_film_szimbolikaja_9_kotet

 

Király Jenő: A film szimbolikája, 1-8. kötet, Kaposvári Egyetem Művészeti Kar Mozgóképkultúra Tanszék – Magyar Televízió Zrt., Kaposvár – Budapest, 2010, 2011.

Király Jenő 2008-tól a Kaposvári Egyetemen volt tudományos munkatárs, 2010-ben a Művészeti Kar Mozgóképkultúra Tanszéke megjelentette A film szimbolikája első hat kötetét, majd 2011-ben a további két kötetet. Természetesen a feldolgozásra került anyag évtizedek tapasztalatát hordozza, ugyanakkor teljesen új mű született, mely nem a korábbi előadások közreadása vagy a korábbi művekhez készített jegyzetanyag publikálása, hanem a szerző által korábban felvetett problémakörök továbbgondolása szintén a szerző által. Ebben segítségére volt a nyolc kötetnél Balogh Gyöngyi, aki válogatta és szerkesztette az anyagot és Varga Anna, aki szakmailag lektorálta és az utószót írta.

A film szimbolikája az Országos Széchényi Könyvtár honlapján ingyenesen olvasható és letölthető.

I/1 és I/2: A film szimbolikája – A filmkultúra filozófiája és a filmalkotás szemiotikai esztétikája (ISBN: 978-963-9821-18-7, Terjedelem: 434 oldal és ISBN: 978-963-9821-19-4, Terjedelem: 368 oldal):
http://mek.oszk.hu/14800/14807/index.phtml

II/1 és II/2: A film szimbolikája – A fantasztikus film formái (ISBN: 978-963-9821-20-0, Terjedelem: 479 oldal és ISBN: 978-963-9821-21-7, Terjedelem: 591 oldal):
http://mek.oszk.hu/14800/14808/index.phtml

III/1 és III/2: A film szimbolikája – A kalandfilm formái (ISBN: 978-963-9821-22-4, Terjedelem: 674 oldal és ISBN: 978-963-9821-23-1, Terjedelem: 635 oldal):
http://mek.oszk.hu/14800/14809/index.phtml

IV/1: A film szimbolikája – Erőszak és erotika a filmben – Szexuálesztétika (ISBN: 978-963-9821-49-1, Terjedelem: 654 oldal)
IV/2: A film szimbolikája – Erőszak és erotika a filmben – Biopoétika (ISBN: 978-963-9821-50-7, Terjedelem: 531 oldal):
http://mek.oszk.hu/14800/14810/index.phtml

A film szimbolikájáról többek közt itt olvasható cikk:
http://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=11245

kiraly_jeno_a_(mai)_film_szimbolikaja_9_kotet_es_masok

A mai film szimbolikája a fentebbi könyvsorozat legújabb darabja, de ezzel a sorozat nem ér véget, a szerző még egy további, lezáró kötetet készít elő, mely a forradalmi filmről szól.

A film szimbolikája első hat kötetének megjelenésekor a kaposvári mozgóképes diákok plakátokat és reklámfilmet készítettek hozzá (a plakátok Gyuricza Barbara munkái, a videó Kneipp Dávidé):

kiraly_jeno_a_film_szimbolikaja_plakat01

kiraly_jeno_a_film_szimbolikaja_plakat02

kiraly_jeno_a_film_szimbolikaja_plakat03

kiraly_jeno_a_film_szimbolikaja_plakat04

Antikapitalista baloldal (Szerk. Krausz Tamás)

Megjelent az ANTIKAPITALISTA BALOLDAL című kötetünk Krausz Tamás szerkesztésében.

A könyv kapható az Írók Boltjában (VI. Andrássy út 45.), valamint rendezvényeinken és közvetlenül megrendelhető a kiadótól az eszmelet1989@gmail.com e-mail c`ímen.

TARTALOMJEGYZÉK:

  1. Kommunizmus (1989)
  2. Alfa: Milyen lesz a baloldal holnap? (1989)
  3. Michael Löwy: A kommunizmus halála? Nyolc tézis a „létező szocializmus” válságáról (1990)
  4. Szabó András György: Korszerű-e a marxizmus? (1991)  
  5. Szigeti Péter: A baloldal elméleti zsákutcáiról (1993)
  6. A baloldali egység megteremtéséért – A Baloldali Alternatíva Egyesülés politikai nyilatkozata (1993)
  7. Krausz Tamás: A Kádár-rendszer és a baloldali ellenzék (Egy probléma felvetéséhez) (1993)
  8. Kapitány Gábor: Még egyszer a baloldaliságról (1994)
  9. Néhány ötletes módszer alárendelt munkaerő létrehozására, avagy hogyan tüntessük el azt a fölösleges szocializmust? (1994)
  10. Szabó András György: Marxizmus és liberalizmus (1996)
  11. Rosa: Osztály, nem, etnikum (1996)
  12. Magyar Jenő: A Kommunista Kiáltvány néhány tanulsága a XXI. századra (1998)   
  13. Szalai Pál: Bibó szocializmusképe ürügyén (1998)   
  14. Paul Le Blanc: Kik azok a szocialisták? (2000)
  15. Miért beteg a közép- és kelet-európai baloldal? Az Eszmélet körkérdése és a beérkezett válaszok (2007)
  16. David Harvey: Szerveződés az antikapitalista átmenet érdekében (2010)
  17. Immanuel Wallerstein: A világ baloldala 2011 után (2011)
  18. Tütő László:  Kik a marxisták, és miért nem akarnak kommunizmust? (Hypo)tézisek arról, hogy kell-e nekünk a világforradalom (2012)

Antikapitalista baloldal 1956-ban

  1. Feitl István: A magyar munkástanácsok és az önigazgatás 1956-ban (1989)
  2. Krausz Tamás: Az 1956-os munkástanácsokról (2006)


ELŐSZÓ

Az Eszmélet az antikapitalista-szocialista baloldal örököse

Az államszocializmus összeomlása az egész világon megváltoztatta a történelmi baloldal minden irányzatát, és egyúttal nyilvánvalóvá tette, hogy a hagyományos baloldal – a kapitalizmus belső átalakulásával (a „globalizációval”) párhuzamosan – történelmi méretű vereséget szenvedett. Ennek következtében rákényszerült és továbbra is rákényszerül az átalakulásra. A történelmi fordulat óriási zavart, sőt, néhol káoszt hozott magával. A kapitalizmus (geo)politikai értelemben megerősödött, noha belső, szerkezeti válsága még szembetűnőbbé  vált.

A kapitalizmus „második kiadása” Kelet-Európában nem igazolta azokat a várakozásokat, illúziókat, amelyek a rendszerváltás folyamatában embermilliók fejét elcsavarták: nem történt meg a „Nyugat utolérése”. Mindennek éppen az ellenkezője történt. Nincs dinamikus gazdasági növekedés, különösen a világ fejlődéséhez viszonyítva, s a térség országaira a kevesek felemelkedése, sőt, a privatizáció következtében, oligarchikus meggazdagodása a jellemző, egyidejűleg a tömeges lecsúszással, társadalmi dezintegrációval, kulturális hanyatlással.  A régi rendszer visszahozhatatlansága sokakat elbizonytalanított a baloldal jövőjével kapcsolatban. Egyes társadalmi csoportok megtértek a terméketlen nosztalgiához, mások a „modernizáció” jelszavával a globális liberalizmus egyik szegmenseként szerették volna „újra feltalálni” a baloldalt. Csak egy kisebbségben tudatosult, hogy a valódi baloldal alapvető funkciója továbbra is ama globális küzdelemben áll, amely a kapitalizmus rendszerén való túllépés, a „tőkén túli” (Mészáros István) fejlődés lehetőségeit keresi. 1989-ben – több éves felkészülés nyomán – az Eszmélet erre az útra lépett. Döntésünk helyességét, úgy véljük, a történelem igazolta. A mai útkeresés, amely nem egyszerűbb az 1989-esnél, aligha kerülheti meg az általunk megtett út végiggondolását.

A régi-új uralkodó osztályok érdekei már-már megkövetelik azt az eszmei zűrzavart, amelyben társadalmaink mindennapjaikat élik. A párt- és ideológiai államapparátusok, az információs bőség zavarát tudatosan előidézve, mozaikszerűvé, átláthatatlanná teszik a társadalmi valóságot. A nacionalizmus és a liberalizmus különféle válfajaival etetik a hiszékeny tömegeket. A zűrzavarnak azonban van iránya: mondj le környezeted és a világ átalakíthatóságának puszta reményéről is, s fogadd el a fennállót. Szolgáld a hatalmat, a tőkét és az államot! A látványkommunikáció tengerében sikerrel lehet dominánssá tenni a lemondást, a rendszerrel való megbékélést, még azoknál is, akik nem vagy csak alig-alig érdekeltjei a profithajszának. Sőt, paradox módon, a rendszer sokszor éppen a vesztes rétegek támogatásával tudja újraszervezni magát, amire Magyarország egyértelmű példa. Mindez jól megfér a szabadságjogok és a polgári demokrácia politikai kereteivel, már ahol nem tekintélyuralmi rezsimek uralkodnak, mint hazánkban és a kelet-európai régió számos más országában.

A rendszerkritikai, a kapitalista kizsákmányolástól szabadulni kívánó tudatos mozgalom és gondolkodásmód – Karl Marxtól kezdve – mint a fennálló tőkerendszer bírálata és meghaladásának szándéka emelkedett fel, amit az emberiség kultúrkincseként mi is megörököltünk. A megelőző évszázad történelmi tapasztalatai és hagyományai alapján, az államszocializmus és a Szovjetunió összeomlását követő elmúlt 25 évben a nyugati centrumországokban és a félperiféria számos országában felemelkedett egy igen sokszínű neomarxista baloldal, amelynek 1989 óta egyik fontos fóruma az Eszmélet, amely, mondhatjuk, mára önálló szellemi irányzattá vált.

E baloldalnak, miután levonta az államszocializmus történeti hibáiból, összeomlásának okaiból az alapvető tanulságokat, gyakorlati alaptörekvése, lényege, hogy segítse a bérmunka világát a tőkétől és az államtól való függetlenedés megszerveződésében, egy „ellentársadalom” – végső soron a tőke globális uralmán túlmutató gazdálkodási rendszer – kialakításában. Az egész marxista és az ahhoz kötődő évszázados kritikai hagyomány, benne az orosz forradalom és nyomában az összes, valódi szocialista kísérlet, helyi és globális erőfeszítés legalapvetőbb öröksége a termelők és a termeléshez kapcsolódó társadalmi csoportok gazdasági, szociális és politikai felszabadítása a tőkés kizsákmányolás alól. A felszabadulás kulcsa az, hogy a bérből, fizetésből, segélyekből élő kiszolgáltatott társadalmi tömegek szervezett közösségei magában a(z anyagi és szellemi) termelési folyamatban vegyék magukhoz az ellenőrzési és igazgatási funkciókat a helyi és regionális társadalom más csoportjaival együtt. Persze, könnyű a társadalmi önkormányzást és önigazgatást leírni, ám mint történelmünk mutatja, ez az út szinte végtelen nehézségekkel van kikövezve. Elhódítani,  visszaszerezni a tőkétől – s mindenfajta elnyomó intézménytől – saját életfeltételeink gyakorlati ellenőrzését, ez számos nemzedéken átívelő történelmi lehetőség és egyben felelősség. Reális alternatíva ugyanis, hogy az emberiség saját pusztulásának irányába megy tovább. Ma, a globális kapitalizmusban korlátlan a transznacionális korporációk és a kapcsolódó vállalatrendszerek fölénye a félperiféria, a periféria társadalmaival, a globális munkatársadalommal szemben. Ma a „papírgazdasági” spekuláció a mindennapok részévé vált, a jövedelmek újraelosztása az említettek kárára a nemzetközi pénzügyi rendszeren keresztül megy végbe, amelyet a digitális világhálón keresztül működtetnek. A nagy magántőkés korporációk, a szupermenedzserek és a spekulánsok világa új, szabályozó hatalmak segítségével tartja fenn gazdasági és társadalmi uralmát. A mindennapi élet része a tömeges szegénység, a fegyver-, a drog- és emberkereskedelem, az offshore cégekbe való adózatlan jövedelemkimentés, s általában a korrupció, a nőket lealacsonyító szexizmus, a tőkés gazdasági és pénzügyi válságok terheinek áthárítása az adókból gazdálkodó államokra, a perifériákra és mindenekelőtt az egyetemes munka helyi társadalmaira. Észre sem vesszük, hogy a mindennapi élet részévé váltak a pilótajátékok, a bennfentes kereskedelem, az élelmiszerhamisítás. Nem látjuk, hogy a tőkés világrendszer és a nemzeti kormányok a nyereséget rendre privatizálják, miközben a veszteséget társadalmasítják. Még a digitális világháló is könnyen valaminő totális kontrollmechanizmussá, a hatalmi ellenőrzés és a piaci nyerészkedés eszközévé fajulhat, elpusztítva a benne rejlő demokratikus kommunikáció lehetőségét. A délről északra áramló migrációra, annak kiváltó okaira (a háborúkra és a helyi gazdaságok szerkezeti átalakulására), valamint a súlyosan veszélyeztetett természeti környezet megóvására a politikusok nem képesek valóságos megoldásokat kidolgozni. Ehelyett szép csendben a különböző hosszú és rövid tőkeérdekeket – s ezek részeként a háborúkat és a fegyverkereskedelmet – szolgálják.

A sort sokáig lehetne folytatni. A nehézségek következtében az is világos, hogy a tőkés rendszer ellentmondásai, gyógyíthatatlan szerkezeti és ciklikus válsága – és annak mind súlyosabb következményei – a közösségi-szocialista alternatívát immár nem veszik le az emberiség válláról. A világ különböző részein a kapitalizmusról való „leválás”, „lekapcsolódás” különféle intenzitással és sikerrel zajlik. Lokális, regionális és globális emancipációs törekvésekre egyaránt szükség van. Miközben a burzsoázia nemzetközivé vált, egyúttal a rendszernek sikerült ellehetetlenítenie  potenciális ellenlábasát, a mai, bérből és fizetésből élő munkatársadalmat, az alávetett nemzeti társadalmakat, a szociálisan elnyomorítottakat. Az előrehaladás és a visszalépés általában egyidejűleg mutatkozik meg. A nemzeti védővonalra visszalépés ott már aligha lehetséges, ahol a világgazdaság a tevékenységek cseréjének elsődleges „hadszínterévé” vált.

Maga a „társadalmi forradalom” (Marx), a közösségi társadalom  nem megváltást kínál,  a „nagy átalakulás” nem jöhet felülről és kívülről. Csupán a világ átalakításának fent említett öntevékeny útját jelentheti. Saját és más népek története tükröződik a munkástanácsi mozgalmakbam és a társadalmi önvédelem, önszerveződés, közösségi gazdálkodás más formáiban. 1917-1919, 1936, 1956, 1968 munkástanácsait és a latin-amerikai forradalmi ellenállás önszerveződő millióit a közös célok szálai fűzik össze. Hogy kataklizmák vagy békés átalakulások kísérik-e ezt az utat, az mindig a konkrét feltételektől függ.  Rajtunk, magyarokon is múlik.

Útkeresésünk a kapitalizmuskritikus és szocialista-közösségi orientációt képviselő humanista baloldal önértelmezését, a jelzett feladat nagyságának és jelentőségének tudatosítását szolgálja. Korábban született, de ma is érvényes írásokról, egy koncepcióról, hagyományról, világlátásról, jövőre irányuló gyakorlatról van szó. Nem hiszünk a jó kapitalizmus lehetőségében. Az osztályszintű helyi és világméretű egyenlőtlenségeket meghaladó, demokratikus-önkormányzó ellentársadalom mozgalmi, szervezeti-gyakorlati perspektíváit keressük.

Tarts velünk!

Budapest, 2016. december

A szerkesztőség


A kötetet képező írásokat kizárólag az Eszmélet  különböző számaiból válogattuk és azokat minden változtatás nélkül közöljük. Az írásokat  megjelenésük sorrendjébe állítottuk, hogy az olvasó a kialakuló koncepció és az egyre bővülő tartalmak, témakörök bizonyos történeti kibontakozásáról is képet kapjon. Néhány írás álnév alatt jelent meg, amelyeket szintén érintetlenül hagytunk. A kötet két utolsó írását egyfajta mellékletként közöljük, amelyek a baloldaliság 1956-os tartalmának összefüggéseit tükrözik a 60. évfordulójára is emlékezve és emlékeztetve.

 

 

Göran Therborn: A marxizmustól a posztmarxizmus felé? (2010)

thebornEbben a magvas és széles panorámát nyújtó munkában a világ egyik legkiemelkedőbb társadalomtudósa, a Cambridge-i Egyetem szociológia tanszékének vezetője a marxizmus XX. századi útját, illetve a XXI.századi radikális elméletalkotásban nyomon követhető örökségét elemzi. Therborn egyrészt történeti áttekintést nyújt a marxizmus és a kritikai elmélet elmúlt száz évéről, másrészt azt is megvizsgálja, hogy miként alakul az ezredforduló – többek között Žižek, Negri, Badiou nevével fémjelezhető – radikális gondolkodása. A modernitásról, a posztmodernről és a posztmarxizmusról folyó viták áttekintése segítségével lényegében azt veszi szemügyre, hogy a marxista, illetve a Marxhoz kötődő elméleti áramlatok miképpen birkóznak meg a változó szellemi és politikai-gazdasági környezettel.

A könyv pdf-formátumban.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….