Az írás néhány éve nagy vitákat kavart a nemzetközi radikális-baloldali körökben. A szöveg poszt-szituacionista terminológiát használva, a munka és a munkával szembeni spontán ellenállás példáin keresztül kívánja megteremteni a témáról folytatandó radikális diskurzus kereteit.
1. KORUNK TALÁLMÁNYAI
1.1. Korunk…
“Azt mondják, pénzért minden megvehető. De arról nem beszélnek, hogy mit kell tenni a pénz megvételéért.”
Tizennyolc éve… Bhupender… félidőben abbahagyta az egyetemet… dolgozni kezdett… egy szerszámgyárban… Farinabadban… Delhi mellett… a cég neve Gedore Tools… most Jhalani Tools… tizennyolc elpocsékolt év… egyszobás bérelt lyuk… két és félszer három méter… itt él Bhupender, Bisheswari és a négy gyerek… egy vécé… hat család számára… egy csap… két tucat családra… miután kifizették a lakás bérletét… hogy elkerüljék a nyomortelepet… mozira már nem jut… sem egy étteremre… vagy kocsmára… dohányzásra… még a teavásárlásról is lemondtak. A fizetés… általában késik… három-négy hónapot is… Bisheswari… főz… takarít… vizet hord… szüksége lenne egy munkahelyre… de már két éve… képtelen munkát találni. Bhupender nem tudja támogatni öreg szüleit… akik falun élnek… egy zsebkendőnyi földdarab… egy tehén… az öregnek most van éppen munkája… egy útépítkezésen.
Ranjan… harminckét éves… több mint egy évtizedet töltött tanulással különféle kutatóintézetekben… ledoktorált… jelenleg tudományos munkatársként… egy-egy projektre kötött szerződéssel… szigorú határidőkkel… munkaidő fél tíztől hatig… de a határidők miatt gyakori az éjszakába nyúló munka… a túlórák elutasítását a főnökökkel szembeni rosszindulatként értelmezik… kockáztatná a további alkalmaztatást… ugyancsak munkát jelent a további projektek jóváhagyatása… de nincs arra garancia, hogy elfogadás esetén munkát is kapna az adott projektben. Magasan specializált munka… tízéves felkészülés… állandó bizonytalanság a következő munkával kapcsolatban… és ráadásul… alacsony fizetés… aminek a fele a saját élelmére megy el… egy munkásszállón lakik… és nem képes támogatni a családját.
“A munka a nap huszonnégy órájában ott lüktet az agyunkban.”
Karen… Jean… Párizsban élnek… egy közösen bérelt lakásban… két apró szoba… konyha a folyosón… két kis polc. Karen… hétkor kel… hét harminckor indul el otthonról… nyolcra megbeszélés egy kávéházban… egyig dolgozik… utána… egy televíziós cégnél… közönségszolgálati munka… nyolcra ér haza… utána… főz… eszik… alszik… reggel hétig… mindennap… kivéve a vasárnapokat. Jean François… szerkesztő… az EuroDisneynél… hétkor megy el hazulról… este kilenckor van otthon… eszik… alszik… két-három hónapos szabadság… kétévente egyszer.
Rajbal… egy hektár földje van… Észak-Indiában… mindennap dolgozik… tizenkét hónapon át… 365 napon át… forróságban, fagyban, esőben… szántás… vetés… boronálás… trágyázás… tisztogatás… a termés őrzése… éjjel-nappal… beszerezni a vetőmagokat… a műtrágyát… a vizet… gázolajat… villanyáramot… a szerszámokat… a járműveket. A szülei és a felesége és a gyerekei segítenek… néha napszámosokat bérel. A pénz nagy részét elviszi az állam… a felvásárlási árak nevetségesen alacsonyak… 147 napi nyolcórás minimálbérrel egyenlő a bevétel… évi két aratással egy hektárról.
“Nap mint nap rákényszerítem magam hogy munkába menjek, éppen úgy, ahogy a gyerekemet naponta iskolába kényszerítem.”
Ramya… gépírónő… számítógép-kezelő… titkárnő… egy kis kereskedelmi vállalatnál… Delhiben… fél nyolckor ér haza az irodából… kilencig házimunka… egy kis időt a lányával tölt… tizenegykor kerül ágyba… meleg és szúnyogok… gyakori az áramszünet… hatkor kel… főz… takarít… elviszi a gyereket az iskolába… kilenckor dolgozni indul… tömött buszok… rohanás… és végül fél tizenegykor… fullasztó szobácska… feszített ütemű munka… felgyűlő elmaradások… ebéd… 15-30 perc… hatkor rohanás haza. Vasárnaponként… nagymosás… és az energia visszanyerése. Raghu… a férje… irodai gépeket ad el és szervizel… fél kilenckor megy dolgozni… este hétkor ér haza… házi feladat a gyerekkel… egy szoba… benne van a konyha… a vécét közösen használják más családokkal. Egy gyerek… már ez is nehéz… még egy elképzelhetetlen… a gyereknek sem egyszerű… hároméves… és már házimunkát végez.
1.2. és találmányai…
Korunk legnagyobb találmányainak lényege:
• A TERMELÉS IRÁNYÍTÁSA
• A FEGYELEM KIKÉNYSZERÍTÉSE
• AZ ELOSZTÁS MANŐVEREI
• A GONDOLATOK ÉS AZ ÁLMOK IRÁNYÍTÁSA
Ahhoz, hogy részlegesen megfeleljünk ezen elvárásoknak, a következőket kell megértenünk:
a termelés irányítása mint a kimerültség fokozatainak igazgatása,
a fegyelem kikényszerítése mint az eltörlés szintjeinek irányítása,
az elosztás manőverei mint a kisajátítás skálájának igazgatása,
a gondolatok és az álmok irányítása mint a becsapás hatásosságának irányítása.
Nem használjuk mereven ezeket a kategóriákat, és reméljük, a későbbiek során segítik majd a megértést. Ezek a különböző lelemények mind egymásba fonódnak és együtt léteznek. Látszólagos szétválasztottságuk csak annak az eredménye, hogy néha az egyiket jobban kiemeljük, mint a többit.
A kimerültség fokozatainak igazgatása
karoshitelefon 110
Ford gyárában a futószalag melletti munkát úgy tervezték meg, hogy a munkás minden percből 45 másodpercet dolgozott. A rugalmas termelésre átállt vállalatoknál a munkások egy percből 57 másodpercet dolgoznak.
A Felkelő Nap Országában megjelent rugalmas termelés igazgatási mintáját minden országban követik, ahol csak felkel a nap. A rugalmas termelés legvégső célja a hiperintenzív munka kikényszerítése.
Japánban és Angliában a Toyota futószalagjánál dolgozók 18 másodpercenként 20 mozdulatot végeznek.
A fenti számok az igyekezet hiányának és a figyelem ellankadásának – tartson az akár a másodperc töredékéig – kiirtását jelentik. Mindennek az eredménye olyan szintű stressz, amely mind fizikailag, mind szellemileg veszélyezteti az egészséget.
Látszólag egészséges és robusztus munkások holtan rogynak össze a műhely padlóján. A rugalmas termelési módszer új szóval gyarapította a japán szótárakat: karoshi – túlfeszített munka következtében beálló hirtelen halál. Egy önkéntes csoport, a karoshitelefon 110, 1990 júniusáig 1500 ilyen esetet regisztrált.
A termelés irányításának ötletessége az átláthatóságban áll, és ezért a kényszer manapság majdnem teljesen láthatatlanná válik. Csodálatos eszköz ez, amely képes arra, hogy egész éven és egész héten keresztül folyamatos munkában tartson minket. Ennek eredményeként állandósul a munkaintenzitás fokozásának belénk plántálása.
Visszatekintve, a lóhátról korbáccsal fenyegetőző munkafelügyelő segítségével évente három-hat hónapon keresztül heti három-négy napot voltak képesek munkába hajtani a jobbágyokat és parasztokat.
Beugrató kérdés: Mitől láthatatlan ma a kényszer, és mitől olyan hatásos?
Az eltörlés szintjeinek irányítása
fegyelmezett gyerek
jó tanuló
termelékeny munkaerő
hatékony mozdulat
“Amelyik munkás 5 perccel csengetés után érkezik…”
“Az iskola kapuját 6.30-kor bezárjuk. A késve érkező gyerekek nem jöhetnek be…”
“A vonat 17 óra 44 perc 30 másodperckor érkezik…”
“8.45 a felügyelő érkezése, 8.52 a felügyelő elfoglalja helyét, 8.56 a gyerekek érkezése és ima, 9.00 a gyerekek a helyükre mennek, 9.04 az első feladat diktálásának kezdete, 9.08 a diktálás vége…”
“Munka (tanulás) közben a legszigorúbban tilos a többiek szórakoztatása akár mutogatással vagy bármi egyéb módon, bármiféle játékkal való foglalatosság, evés, alvás, történetek vagy viccek mesélése…”
“Ami az időtartamot illeti, a kis lépés és a normális lépés 1 másodpercig tart, ez alatt az idő alatt 2 dupla lépést kellene megtenni… A normális lépést előre kell megtenni, a fejet felemelve, a hátat egyenesen tartva, a testet egy lábon egyensúlyozva, miközben a másikat előre kell hozni, a combizmok megfeszülnek, a lábfej egy kicsit kifelé fordul…”
“A szép kézírás érdekében a tanulóknak mindig egyenes háttal kell ülniük, egy kicsit balra fordulva, a könyök az asztalra helyezve, a test egy kicsit előrehajlik, az állat alá lehet támasztani az egyik kézzel; az asztal alatt a bal lábat a jobbnál egy kicsit előrébb kell elhelyezni; kétujjnyi távolságot kell tartani a test és az asztal között, a jobb kart a testtől háromujjnyira kell elhelyezni…”
A mindennapok olyan, látszólag ártalmatlan szavai, mint fegyelem, hatékonyság, termelékenység, munkakultúra, pontosság, jó iskolázottság stb. mögött az eltörlés pogromjainak hazugságai bújnak meg:
a kéz minden kontrollálatlan mozgásának vagy a szem nem hatékony félrepillantásának vagy a gondolatok akaratlan elkalandozásának eltörlése.
A kisajátítás skálájának igazgatása
Az általánosan használt “elosztás igazgatása” terminust mi itt a “kisajátítás igazgatásával” cseréltük fel, hogy ily módon tiszteleghessünk a menedzseriskolákban kiképzett egyedek leleményessége előtt.
Ez a leleményesség mindenekelőtt a következő összehasonlításban érhető tetten:
Háromszáz évvel ezelőttig a császárok, uralkodók, királyok, fejedelmek, földesurak, papok, lovagok, szamurájok, uzsorások stb. a teljes termelés egytizedét-egynegyedét tudták kisajátítani maguknak.
Ma a megtermelt javaknak több mint 95%-át sajátítják ki. Egyedül csak a kormányok a teljes termelés több mint felét sajátítják ki maguknak, és senki sem nevezi őket kizsákmányolóknak: ellenkezőleg, a kormányok a jólét biztosítékaként reklámozzák magukat.
A megtermelt javak hasznosításában a katonaságot minden egyéb termelőnél előbbre helyezik. Ez olyan tragédiák során válik nyilvánvalóvá, mint az 1942-es éhínség az indiai Bengália tartományban. Még a hivatalos adatok szerint is 3 millió ember halt éhen. Az éhínség (tömegmészárlás) oka az volt, hogy a katonaságnak adták az élelmiszert.
A becsapás hatásosságának irányítása
A becsapás útvesztője különböző utak szövevényéből áll, melynek főbb útkereszteződései a család, az iskola, a vallás, az akadémia, a nemzeti kultúra és a média.
A becsapás igazgatói megpróbálják elhitetni velünk, belénk plántálni az érzést, hogy
a munka teszi könnyebbé az életünket,
a munka teszi jobbá a világot,
a technikai fejlődés célja a munkaidő lecsökkentése,
a pénz megkönnyíti a társadalmi érintkezést,
munka nélkül élni bűn,
a fizetésünk egyenlő azzal, amit megtermeltünk,
a katonaság, a kormányok, vezetők és képviselők a mi érdekünkben léteznek.
A becsapás igazgatóira bízott legfurfangosabb feladat az, hogy elhitessék velünk: a legtöbben elhisszük az általuk kreált látszatot.
Becsapnak minket, hogy magunkévá tegyük a fegyelem és a hatalom vágyát,
becsapnak minket, hogy átadjuk a munkánk termékét,
becsapnak minket, hogy alávessük magunkat.
1.3. …és ellentalálmányai
Korunk másik találmánya, a felforgatás az ellenállásban gyökerezik.
A fegyelemmel, a becsapással, a kisajátítással és a munkával szembeni ellenállás változatos formában jelenik meg, kezdve a fizetség nélküli munka megtagadásán. Az ellenállás a kormány, az igazgatóság, a tervezők, a média, a háború, a hatalom, a felügyelet, a képviselők és az uralkodó értékek ellen irányul. Néha a hatalommal szembeni kollektív engedetlenségben nyilvánul meg, máskor az erőszaknak való egyéni behódolás álcája mögé rejtőzik.
Az Öböl-háború idején amerikaiak ezrei vettek részt háborúellenes vitákban, felhívásokban és tüntetéseken a rádión és a tv-n keresztül.
Számos engedély nélküli rádióállomás és tv-csatorna működése tette ezt lehetővé. Próbálkozásuk, hogy a kormány, az üzletemberek és a média által nem korlátozott ötleteket és véleményeket megismertessék, megteremtette az elektronikus röplap fogalmát.
Az indiai Maharashtra falu felé vezető úton a következő táblát helyezték el: “A kormány alkalmazottainak tilos a belépés ebbe a faluba. Semmiféle adót nem fizetünk.”
Az ausztráliai La Trobe egyetem diákjai cikket jelentettek meg a diákújságban, amely tanácsokat ad a “bolti lopás művészetéről”. A hatvanas évek legendás illegális lapja, az amerikai OZ rendszeresen közölt cikkeket hasonló témákban: az ingyentelefonálás lehetőségeiről, az üzletfeltörés trükkjeiről, a fosztogatás (proletárbevásárlás) szépségeiről.
Kék influenza, a mindennapi ellenállás vírusa
1994-ben chicagói kórházi munkások tanultak a biológiai hadviselés kutatóitól, és felfedeztek egy új betegséget – a “kék influenzát”. Február 9-én négy kórház több mint ezer dolgozója jelentette be, hogy kék influenzától szenved, és betegszabadságot vett ki. A munkások között voltak specialisták, orvosok, ápolónők, technikusok és takarítók.
Az eset kivizsgálói kimutatták, hogy a kék influenza vírusa különösen azokat támadta meg, akiket legyengített a túlfeszített munka és az alacsony fizetés. A munkások fizetésemelésre és több munkaerő felvételére irányuló követeléseinek elutasítása még fogékonyabbá tette őket a vírus támadására. Ezek a körülmények olyan erős érzelmi felindulást váltottak ki a dolgozókban, hogy elhatározták, kollektíven megbetegszenek. Ebben az esetben az igazgatóság gondosan megvizsgálta a tüneteket, és megállapította, hogy a munkások valóban “meg fognak betegedni”. Úgy vélték, hogy a legalitásnak és illegalitásnak biztosan van hatása erre a dögvészre. Figyelmeztették a munkásokat, hogy így megbetegedni illegális, de így sem sikerült elijeszteni a vírust.
“Az »önkorlátozás« gyakorlata – vagyis az alapvető szolgáltatások árának emeléséhez való alkalmazkodás elutasítása… nem teljesen új jelenség Olaszországban… ami azonban új, az az, hogy ez a gyakorlat más szektorokra is átterjedt… mint pl. a tömegközlekedés, elektromos áram, lakásfűtés… ha ezeket a velük párhuzamos jelenségekkel együtt vizsgáljuk – mint például az önkényes házfoglalás és a tömeges bolti lopás… mindez átváltozik… a munkásosztály által megtermelt javak társadalmi visszasajátításává.”
A SZENT SZELLEM MEGIDÉZÉSÉNEK ÖTLETE
Malajziában női munkásoknak mikroszkópon keresztül kell figyelniük, ahogy különböző apró elemeket hegesztenek össze. Az egyik nő egy szellemet pillantott meg a mikroszkópjában; egy percen belül az összes munkás ájultan hevert a futószalag mellett a földön. Az igazgatóság beijedt és kihívta a tudósokat és a szelleműzőket, hogy elvégezzék feladatukat. Szociológusokat is hívtak, hogy készítsenek mikro- és makro-tanulmányokat a dolgozók hosszú távú lenyugtatására.
A szent szellem azonban átváltozott, és szivárgó mérges gázról szóló szóbeszéd formájában indult kísérteni egy gyárban az USA-ban. Ebben a cipőgyárban a munkások szédülni kezdtek, amikor a ragasztós dobozokat felnyitották. Az egész gyárban fejfájásról, szédülésről, légzési nehézségekről és egyéb fájdalmakról panaszkodtak – az igazgatóság végül kénytelen volt kiüríteni a gyárat. A kémiai-biológiai hadviselés szakértői megérkeztek műalkotásnak is beillő szerkezeteikkel, minden rést és repedést kikémleltek, de nem lelték a mérges gázt. Az igazgatóság elrendelte a munka folytatását. Azonban egy kis idő elteltével ugyanazok a tünetek jelentkeztek, amelyeket ugyanazok az intézkedések követtek. A vizsgálatok eredménye is ugyanaz lett. A szent szellem még tartogatott volna néhány újabb trükköt, ha az igazgatóság nem hívta volna a pszichológusokat és a szociológusokat segítségül…
Ennek az ötletnek a híre gyorsan szárnyra kapott, és elrepült a faridabadi (India) Bata cipőgyárba. Ott egy új típusú leleményt produkált. Az igazgatóság teljesen automatikus futószalaggal váltotta fel az előző félautomatát. A munkásoknak műszakonként 2400 pár cipőt kellett volna legyártaniuk a félautomata futószalaggal elérhető 1660 pár helyett. A munkások az új szalag felszerelése után azonnal fejfájásról és szédülésről kezdtek panaszkodni az állandó mozgás következtében. Csupán 1400 pár cipőt termeltek műszakonként. Mindez másfél éven keresztül folyt, amikor is az igazgatóság, feladva takarékossági terveit, leszereltette a teljesen automatizált összeszerelő-szalagot.
A MUNKA IMÁDSÁG.
MIÉRT DOLGOZZUNK, HA IMÁDKOZHATUNK IS?
A Munka Kötelesség, mondta Sri Krishna; a Munka Szeretet, mondta Miurunk Jézus; a Munka Erény, mondta Mohamed próféta; a Munka Imádság, mondta Swami Vivekanand; a Munka Igazság, mondta Mahatma Gandhi; a Munka egy Hosszú Menetelés, mondta Mao elnök; a Munka Hazafiság, mondta Sztálin generalisszimusz; a Munka a Nemzet, mondta Sir Churchill; a Munka Szabadság, mondta Hitler vezér; a Munka Biztonság, mondja az ENSZ; a Munka Kötelesség, mondja a Világbank. A Munka Imádság – tehát higgyetek, bérmunkások! A bérmunkások tulajdonképpen egy lépéssel tovább mennek, és úgy hiszik, hogy “jobb imádkozni, mint dolgozni”. És a munkások, mivel már csak ilyenek, nemcsak hiszik ezt, hanem ennek megfelelően cselekszenek is. Mindent megtesznek ennek érdekében. Ezáltal az ünnepek visszanyerték szentségüket.
Készségesen imádkoznak Kálihoz vagy Rámához, Mohamedhez vagy Máriához, Krisztushoz vagy Zarathusztrához, a Földanyához vagy Govind Singhhez, Nehruhoz, Hitlerhez, Churchillhez, Maóhoz, Kennedyhez, Sanjayhoz, Gandhihoz, Ziához vagy akár az Ismeretlen Katonához. Mindegyik jobb nekik, mint a munka. Megünneplik a születési évfordulókat, és nem dolgoznak. Ha nem adódik lehetőség születési évforduló megünneplésére, akkor megsiratják valakinek a halálát, és nem dolgoznak. Tulajdonképpen bármit megünnepelnek, bármiről megemlékeznek, bármiről elmeditálnak, bármit elsiratnak, ha az azt jelenti, hogy nem kell dolgozniuk. Jézus feltámadását, Mohamed Medinába érkezését, Gandhi rokkáját, Mao bevonulását Pekingbe, a Munka Ünnepét, a győztes győzelmét vagy a vesztes vereségét – bármi megfelel. Semmi sem utálatos eléggé, hogy ne imádkozzanak hozzá – csak dolgozni ne kelljen!
2. ELTÖRLÉSI HAJSZA
A munkaintenzitás fokozásában az eltörlési törekvések tucatjait látjuk.
Fegyelem – a leggyakrabban használt eufemizmus.
“A fegyelem leigázott és gyakorlott, engedelmes egyedeket hoz létre.”
Egyéb idetartozó kifejezések: hatékonyság, termelékenység, munkakultúra, pontosság, jó iskolázottság, elegancia.
2.1. A kéz minden ellenőrizetlen mozgásának, a szem minden nem hatékony félrepillantásának eltörlése
A XIX. század utolsó negyedében mindenféle forrást átcsoportosítottak az elektromos és mechanikai kutatások folytatására. A század végére lehetségessé vált a Ford–Taylor-féle – vagy más néven a futószalagon történő – termelés.
Kiment a divatból az ópium és a korbács mint a rabszolgák, parasztok és kézművesek munkájának fokozására használt eszközök. Az első gyárakban alkalmazott módszerek is régen elavultak már. Ma a munkások futószalagnál dolgoznak, ahol a termelés sebességét nem ők határozzák meg. Az új módszer lehetővé tette az igazgatóság számára, hogy megfeszített munkatempót diktáljon. A munkásoknak nem volt többé lehetőségük egy kis lazításra két feladat elvégzése között.
Így kezdődött a munkamozdulatok megfigyelésére és rendszerbe foglalására törekvő tudományos vizsgálatok korszaka. A kéz minden kontrollálatlan mozgását, a szem minden nem hatékony félrepillantását eltörölték. Ha a futószalag környékén feltűntek a fehér köpenyes, stopperórás, kamerás tudósok, a munkások már tudták: újabb másodperceket akarnak kipréselni belőlük. A Tudomány és az Ipar felsorakozott, hogy a Pénz nevében a végsőkig nyomorítsák el az Emberi Életet…
“…a motort 1500-as perecenkénti fordulaton kell üzemeltetni; a munkások közötti távolság 2 méter; a szalag 2 métert halad, majd 2 percig áll; a munkások 0,5 méter távolságra helyezkednek el a szalagtól; a lábak terpeszben az egyensúly biztosítása érdekében; a szerszám a munkástól balra 0,75 méter távolságra van, a szalag szállítja …”
Míg a régi felügyelők arra ügyeltek, hogy a munkások nehogy egy percet is pihenjenek, addig most, az új rendszer megalkotásával a gépek gondoskodnak róla, hogy a munkások minden percüket munkával töltsék.
Ebben a termelési rendszerben a munkások egy percből már 45 másodpercet dolgoztak. Vagyis tág tere nyílt még a fejlődésnek…
2.2. A munka nélkül töltött idő eltörlése
“Viszontlátásra, uram, bocsásson meg, nincs időm.
Visszajövök, nem tudok várni, nincs időm.
Be kell fejeznem ezt a levelet, nincs időm.
Szeretnék segíteni neked, de nincs időm.
Nem tudom elfogadni, nincs időm.
Nem hiszem, hogy el tudom olvasni, nincs időm.
Szeretnék játszani veled, de nincs időm.”
Ezek a szavak jellemzik a legjobban a mai bérmunkás helyzetét. Mindez a századforduló környékén bevezetett tudományos időgazdálkodás eredménye.
2.3. A gondolatok elkalandozásának és a nemkívánatos álmodozásnak az eltörlése
Századunk közepén az igazgatók úgy gondolták, hogy a fordista–taylorista rendszer alkalmazásával a munkások elérték teljesítőképességük határát. (Azonban, mint tudjuk, a kutatások ezen a területen is tovább folytak, és a 90-es években bevezetett rugalmas termelési rendszerben a munkások percenként 57 másodpercet dolgoznak.) Újfajta kutatások kezdődtek; a munkások gondolatainak és ábrándjainak kordában tartása került napirendre.
Tudatában voltak annak a ténynek, hogy ha egy perc alatt 45 másodperc munkát préselnek ki a munkásokból, akkor még mindig van némi lehetőség arra, hogy csökkentsék a munkaszervező guruk által “üres időnek” nevezett 15 másodpercet. Így került figyelmük középpontjába a munkások gondolatainak irányítása – testük mozgásának további fokozásával párhuzamosan.
Azóta különböző termelési módszerek tucatjait próbálták ki és mérték meg hatékonyságát. A különböző rendszerek kiötlői – a munkaszervező guruk – versengenek egymással a rendelkezésre álló forrásokért. A menedzseriskolák és a kutatási kézikönyvek különböző névvel címkézték fel ezeket a modelleket: celluláris igazgatás; újjászervezés; totális termelékenységi igazgatás; totális minőségi igazgatás; just-in-time termelés, agilis termelés stb.
A Nippon Acélművekben a munkások gondolatai feletti ellenőrzést egy újabb eltörléssel sikerült biztosítani: részlegesen eltörölték a fix fizetést. Két része osztották a munkások bérét: fix és rugalmas részre. A rugalmas rész kétharmada az egyén teljesítményétől, egyharmada a munkabrigád teljesítményétől függ. A rugalmas fizetés és a fix fizetés emelése ugyanazon kritériumoktól függ: engedelmesség, hűség és lojalitás a vállalat érdekeihez!
A hasonló munkaszervezési rendszerek igen gyors elterjedésének vagyunk ma tanúi; ezzel a terjedéssel összefüggésben terjed egy másik dolog is, amely szintén Japánból ered. Egyre többször találkozhatunk vele:
karoshi – hirtelen halál a túlfeszített munka következtében.
2.4. A kizsákmányolás új rendszerei – és problémái
A just-in-time rendszert feltalálói úgy tervezték meg, hogy minden termelési egység (a munkást nevezik így) folyamatos versenyben legyen önmagával, éppen az “utolsó pillanatban” – innen az elnevezés – tudja elvégezni a rá kirótt részfeladatot. Ha egyetlen termelési egység késik, a munka az egész soron, az összes termelési egységnél megszakad. Ez egyrészt a munka intenzitásának elképesztő stresszel (felelősség, a megtorlástól való rettegés, szégyen) való nagymértékű növelését jelenti, másrészt azonban hihetetlenül könnyűvé teszi a szabotázst, amennyiben felértékeli a kisebb munkáscsoportok vagy akár az egyes munkás dühének jelentőségét. Ez persze a főnököket még több szabályzat, fegyelmi rendszer, kamera, vállalati rendőrség stb. alkalmazására kényszerítette.
“Üzemünkben, a faridabadi Kelvinatorban (ma Whirlpool), amelyben összesen 4000 munkás dolgozik, a kompresszorrészleg 17 munkásának sztrájkja az egész gyárban megbénította a termelést…”
1992 júniusában a munkások sztrájkja leállította az egyik USA-beli vasúttársaságot a 41-ből. A többi 40 cég vezetése azonnal döntéseket hozott a munkamegtagadás ellen, és a szabotőrök megfékezését és kirúgását helyezte kilátásba. A leállás eredményeképpen gyárak ezreiben állt le a termelés. Ezek elsősorban a just-in-time rendszerű cégek voltak, amelyekben rövid kiesés is teljes bénulást okoz – akárcsak a vasútnál. Még az olyan gyáróriások, mint a General Motors is megbénultak. Az amerikai kormány szükségállapotot kényszerült kihirdetni, így szembesülve a munkamorál zuhanásával.
2.5. A “jó napot!” eltörlése
A Pacific Bell telefontársaság központosai régebben így fogadták a hívásokat: “Jó napot, melyik várost kapcsolhatom?” A cég azonban felhívta dolgozói figyelmét arra, hogy a köszönést hagyják ki a beszélgetésből. A cég indoka világos: így időt takaríthatnak meg. A kutatók megállapították, hogy ily módon a felhasznált idő 1,7 másodpercről 1,2 másodpercre csökkenthető.
2.6. Az “üdvözlettel” eltörlése
Nemrégen egy csoport menedzserpalánta csodálatos elhatározásra jutott. Rájöttek arra, hogy mennyi felesleges idő pazarlódik el nap mint nap arra, hogy a fax- és telexbeszélgetések során a felek “üdvözlik” egymást! Egyik javaslatuk az volt, hogy a cégek küldjenek ki körleveleket, amelyben egyszer s mindenkorra leszögezik összes ügyfelüknek, hogy mindenkit üdvözölnek. Így egy csapásra véget vethetnek a mindennapos üdvözölgetéseknek, pénzt és időt takarítva meg ilyen módon.
Ez a problémafelvetés azonban csak egy folyamat vége az üdvözletek történetében. Az “üdvözlettel” formula csak azután jött divatba, hogy felváltott egy csomó különféle, hosszabb üdvözlési formát, már csak azért is, hogy ne kelljen a közöttük való választásra is időt pazarolni.
2.7. A fecsegés eltörlése
BESZÉLJ KEVESEBBET, DOLGOZZ TÖBBET
Tánya egy közeli óvodába járt. Mindennap korán kelt fel, fegyelem, büntetés, olvasás, írás, számolás. És ülni csendben, beszéd nélkül. Ám ő igenis szeretett beszélgetni társaival, még akkor is, ha a nevelők megtiltották ezt a rettenetes kihágást. Amikor a különféle megtorlások eredménytelennek mutatkoztak, egy nap az óvónő úgy küldte haza, hogy száját ragtapasszal leragasztotta. Tánya még nem volt hatéves.
A sorelmélet
A “sorelmélet” ma a közgazdászok érdeklődésének homlokterében áll. Avval foglalkozik, hogy egy adott árucikk kínálati és a keresleti helyzetét azon mérje le, hogy milyen hosszan képesek érte az emberek sorban állni.
Az általános tapasztalat az, hogy az emberek sorban állás közben valójában nem beszélnek egymással. Az összes kommunikáció arra szűkül, hogy kifejezzék türelmetlenségüket a sor sebességével szemben.
A heti beszélgetés
Egy felmérés a Yale Egyetem diákjairól: az egész napot a könyvtárakban töltik, ahol a teljes csend alapvető elvárás; az estéket szobájukban töltik, szintén egy-egy könyv “társaságában”. Péntek esténként aztán, amely végül is az egyetlen szabad napjuk, heti beszélgetésre gyűlnek össze. Egyesti kötetlen kommunikációnak kellene ellensúlyozni egyheti kemény, magányos munkát.
2.8. A mindennapi lét tömegméretű eltörlése
A “tömegméretű eltörlés” leginkább a következőket sugallhatja:
Hivatalos adatok szerint 10 millió embert öltek meg az első világháborúban, 50 milliót a másodikban. Az azóta tartó “békeidőszakban” 1983-ig 187 háború robbant ki a nemzetállamok között, 16 millió halottal.
Alapvető fontosságú annak a megértése, hogy ezek az események a verseny, a technológia, a növekedés és a fejlődés hatásai. Mindazonáltal éppen ilyen lényeges látni azt, hogy a vállalkozások, cégek és nemzeti érdekek szüntelen versenye következtében kiterjedő eltörlési módszerek milyen elképzelhetetlen mértékű pusztulást visznek végbe nap mint nap az emberek életében: mint pusztítja a mindennapoknak ez a még kiterjedtebb háborúja az ellenállás minden formájával szemben milliárdok életét.
A bombayi újságok évről évre számos tinédzser öngyilkosságáról számolnak be néhány nappal azután, hogy ismertté válnak a 12. osztályos iskolai záróvizsgák eredményei.
Az USA-ban a diákok motivációjának hiányát magas dózisú idegi stimuláló szerekkel kezelik. A hetvenes években már a diákok egynegyede állt ilyen kezelés alatt.
A japán társadalom irányítóinak az az igyekezete, hogy az országot az USA fejlettségi szintje felé lökjék, a munkamennyiség olyan mértékű növekedését hozta, hogy óriási mértékben emelkedett az elmagányosodó gyermekek öngyilkosságainak száma.
“Ha megfigyeled a munkásokat Faridabad ipari negyedének bármely részén, rengeteg embert láthatsz levágott ujjakkal és amputált végtagokkal. A faridabadi üzemekben naponta kétszáz olyan baleset történik, amely orvosi beavatkozást igényel.”
A szociális biztonsági rendszer, elsősorban azokban az országokban, ahol a legfejlettebb, a legfontosabb feladatának az emberek állandó megfigyelését tartja. Minden egyes személynek száma van, és aktákat vezetnek róla. A cégek és az állam számára ez a rendszer lehetővé teszi az emberek szokásainak, cselekedeteinek, életének kifürkészését.
Minden állam aktákat vezet azon személyekről, akiket “bűnözőkként” határoznak meg. Az USA néhány államában azonban ennél tovább léptek. Olyan emberekről is aktákat vezetnek, akiket “hajlamosnak tartanak valamilyen bűn elkövetésére”.
BARBARA,
A TÖMEGMÉRETŰ ELTÖRLÉS EGY TÚLÉLŐJE
Barbara egy elektronikus bankrendszer alkalmazottjaként dolgozik az amerikai Maryland államban. A munkások hosszú sorba állított kicsiny íróasztaloknál ülnek. Egész nap borítékokat nyitogatnak, és rendszerezik tartalmukat. Ellenőrző kártyákat kell vezetniük a kinyitott borítékok számáról és a rájuk fordított időről. Az elvárt sebesség három boríték percenként. A szemben ülő munkásnők óránként átlag 8500 leütést végeznek a számítógépek billentyűzetén.
A munkahely egy óriási osztályteremre emlékeztet, ahol az igazgató a terem elején, egy magasított részen foglal helyet. Az ellenőrök hátul vannak. Az egyik főnök elmagyarázta, hogy ha a szemedet a munkásokon akarod tartani, akkor a legjobb, ha mögöttük helyezkedsz el. Így a munkások sohasem tudhatják, nem figyeli-e éppen valaki őket.
A mennyezetről fekete gömbök függenek, kamerákkal a belsejükben. Egy főnök folyamatosan kamerázza a munkásokat és az ellenőröket – erre nyolc kamera áll rendelkezésére. A kamerák képesek megmutatni bármilyen tárgyat a munkások asztalán. A főnök ugyancsak folyamatos információt kaphat egy számítógép segítségével arról, hogy az egyes munkások éppen min dolgoznak.
Szigorú előírás szabályozza, hogy a munkások semmiről nem beszélhetnek egymás között, ami nem kapcsolódik közvetlenül adott munkájukhoz. A teljes csendtől az egytagú szavakig terjednek az engedélyezett lehetőségek.
Minden ablak zárva van, hogy elkerüljék a figyelem nem kívánt elkalandozását. Az ebédszüneten kívül nincs megállás, és munka közben kizárólag cukorkák fogyasztása megengedett.
Az ebédszünetben a munkások alig esznek valamit. Csak beszélnek és beszélnek.
Barbara egyik munkatársa, Carol Smith, alvás közben úgy mozgatja kezeit, mintha borítékokat nyitogatna velük. Éjjel gyakran ok nélkül felébred.
Barbara nyolcórás munkája után még különmunkát is kénytelen végezni, hogy fedezhesse megélhetési költségeit.
3. A SEBESSÉG CSAPDÁJÁBAN
“Nem furcsa, hogy ez az évszázad, amelynek minden lehetősége meglenne rá, hogy a legkellemesebb legyen a történelem során, egyben a leghajszoltabbként van számon tartva?”
Jagdish egy bonyolult videoberendezéseket kölcsönző cégnél dolgozik. Minden alakalommal együtt kell utaznia a készülékekkel, hogy üzembe állítsa őket. A helyzete cseppet sem lett rózsásabb, amióta a berendezéseket légi úton szállítják, hogy így csökkentsék a bérlés költségeit. A légi szállítás drasztikusan csökkenti az üresjárat idejét, amíg a gép nem dolgozik, de a bérlő már fizet érte – ezért nagyon népszerű a bérlő cégek körében. Ugyanakkor ez a szállítási mód tragikus hatással van a gépek mellékleteként szolgáló munkások időbeosztására. Egy példa:
Első nap
Hajnal – Jagdish Delhiből Hyderabadba repül a berendezés kíséretében, ez 1500 km.
Napközben – Jagdish 11 órát dolgozik.
Éjjel – visszautazik Delhibe a berendezéssel.
Második nap
Hajnal – Jagdish a gépet Calcuttába kíséri egy másik bérlőhöz. Újabb 1500 km.
Reggel – valamilyen hiányosságot fedeznek fel a berendezésben. Jagdish visszarepül Delhibe.
Délután – újra Calcuttába repül.
Harmadik nap
Reggel – Jagdish 12 órás munkaidejének kezdete.
Éjjel – a forgatás végén Jagdish visszautazik Delhibe.
ÉS HURRÁ, NINCS ÜRESJÁRAT!
3.1. Az információs és szállítási háló
A telefon a munkásokat elérhetővé teszi munkaidejük lejárta után is. Így kiterjed a munkaidő.
A telefontársaságok ezt még külön elősegítették azzal, hogy az általában szokásos munkaidő idején nagyobb tarifákat számolnak fel. Így a vállalkozások számára jobban megéri munkásaikat a szokásos munkaidőn kívül foglalkoztatni.
A fax elterjedése az irodák közti levelezésben és ezzel párhuzamosan a formaságok eltörlése lehetővé tette, hogy percek alatt intézzék el a levelezést. A faxot használó irodai munkások tízszer vagy talán többször nagyobb volumenű levelezés lebonyolítására képesek, mint a faxgépek bevezetését megelőzően.
AZ ELLENÁLLÁS LEHETŐSÉGE
Egyre több munkás nem hajlandó megadni otthoni számát a főnökeinek, csak néhány közeli kolléga ismeri a titkot.
A VEZETÉK NÉLKÜLI TELEFONOK messzebbre elérnek, és könynyebbé teszik a munkások mozgósítását olyan, eleddig elérhetetlen helyeken, mint például saját vécéjük.
A MOBILTELEFONOK ÉS A HORDOZHATÓ SZÁMÍTÓGÉPEK tovább pusztítják a szabadidőt. A munkás olyankor is dolgoztatható, ha vonaton utazik, vagy éppen egy közlekedési dugóban várakozik.
A SZEMÉLYHÍVÓK segítik a főnököket a mozgásban lévő dolgozók ellenőrzésében, elektronikus láncként működnek, amelyre az egyes munkások láncszemekként felfűzve sorakoznak.
A rendőrség kifejlesztett azonban olyan eszközöket is, amelyekre az elektronikus lánc elnevezés még jobban illik, sőt ezeket éppen így is nevezik. Ezek a készülékek azonnal riasztják a rendőrséget, amint viselőjük elhagy egy bizonyos kijelölt területet.
Nem kell különösebb jóstehetség annak belátásához, hogy ez a találmány milyen kiválóan felhasználható lesz a mozgó munkások még alaposabb ellenőrzésére, és hatékony védelmet nyújt az olyan esetekben, amikor a munkás egyszerűen figyelmen kívül hagyja a személyhívó jelzését, vagy kikapcsolja azt.
AZ ÉJSZAKAI GYORSVONATOK elterjedése újabb lehetőségeket rejt magában: a munkás szabadidejében a vonaton alszik, így nem kell munkaidejét pazarolni az utazásra: akkor folyamatosan dolgozhat.
A LÉGI KÖZLEKEDÉS hajnal előtti indulással és késő éjszakai érkezéssel jelentős produktív munkaidőt biztosít egymástól távol eső területeken is. Az alvásra néhány röpke óra marad otthon vagy egy hotelszobában a repülőtér közvetlen közelében.
Az összes nagyvárosra jellemző, hogy a legtöbb gépindulás a hajnali órákra esik, hogy a munkásokat más városokba eljuttassák a munkaidő kezdetére. Ez természetesen azt jelenti, hogy a munkás számára a munka maga már jóval az indulás előtt elkezdődik.
A LASSÚSÁG HATTYÚDALA
Furcsának tűnhet minden időnket elnyelő felgyorsult korunkban az állandó panasz, hogy lassan mennek a dolgok, és minden és mindenki állandóan késik. Hogyan fér meg ez a két dolog egymással?
Ez a gyorsulási folyamat nem légüres térben megy végbe. A verseny megteremti a gyorsabb cselekvés szükségletét, mivel mindig él bennünk a félelem, hogy még mindig túl lassúak vagyunk.
Például, minden munkaszerződés fontos részét képezi a munka befejezésének időpontja. Az összes jelentkező megpróbál aláígérni a többieknek. Az elfogadott terv minden addiginál rövidebb határidőt tartalmaz. A munka elvégzése persze mindig tovább tart a tervezettnél, és ebben az értelemben lassú és késésben van. Azonban így is gyorsabb, mint az addigi leggyorsabb. Következésképpen a két látszólag antagonisztikus nézet békésen megfér egymással.
Főnökeink állandóan a lassúságunkról panaszkodnak – így próbálják meg előre leszerelni a munkásoknak a munka intenzitásának növelésével szembeni ellenállását. Miközben állandóan gyorsítják a munkatempót, állandóan a munkások lassúságáról panaszkodnak, lehetetlenné téve ezáltal az ezzel szembeni tiltakozását.
3.2. Halálra dolgoztatva
EGÉSZSÉG
Egy barátunknak, aki operatőrként (ez már magában eufemizmus, mivel egyszerre több munkát végez: operatőr, asszisztens és hangrögzítő) dolgozik egy tv-társaságnál, hullani kezdett a haja a homloka környékén.
Az orvos egyetlen gyógyszert írt fel neki: pihenés.
A diagnózis: túl sok munka és feszültség.
Húszas éveinek a végén jár, csak három évvel ezelőtt kezdett dolgozni. Nem elég, hogy három ember munkáját végzi hosszú órákon keresztül, de ez a munka még arra is rákényszeríti, hogy a saját tapasztalataival ellentétesnek mutassa be a világot. Például: olyan hírműsort készített, amely dicsőíti a túlterhelt gyerekeket. Ez a műsor egy delhi étterem reklámtrükkjét magasztalta: az étterem ingyen jégkrémet ígért azoknak a gyerekeknek, aki 90%-ot értek el az iskolai vizsgáikon. “Íme egy kis jó hír a gyerekeknek és egy jó ok, hogy még egy lapáttal rátegyenek”, hangzott el a műsorban.
Manapság egy csomó betegséget kapcsolnak össze az időből való kifutás mindent átható érzésével, az életritmus felgyorsulásával, az állandó nyomással, hogy mindig mindent időre kell megcsinálni. Az állandó intenzív vészhelyzet érzés felgyorsítja az emberi szervezet működésének ritmusát: ennek gyakori következménye a magas vérnyomás, a különféle szívbetegségek, az immunrendszer gyengébb működése és a fertőzésekkel és a rákkal szembeni ellenállás képességének csökkenése. Az alvással kapcsolatos betegségek és a stresszel kapcsolatos problémák számának növekedése nyilvánvaló következménye mindennek. Az új betegséget, amely az állandó időhiány és az intenzív munka következtében alakul ki, “sietség-kórnak” nevezték el.
Növekszik a túlfeszített munka következtében elhalálozók száma is. A tv- és filmszakmában alkalmazott munkások közül sokan haltak meg mostanában Indiában: ez a többieket is rákényszerítette, hogy megkérdőjelezzék az embertelen munkabeosztást és a napi több műszak elvégzésének kényszerét ebben az iparágban.
Természetgyógyász a hátfájásos beteghez
“Manapság sok ember szenved a nyaki csigolyák gyulladásától. Nekem is vannak ilyen problémáim és az asszisztensemnek is. Már a fiatal gyerekeknek is vannak ilyen panaszaik. És csak egyetlenegy oka van ennek. Túl sok munka. De én gyógyszert fogok felírni önnek, hogy csökkentsem a fájdalomérzést, és néhány gyakorlatot javasolok. Ha elvégzi ezeket a gyakorlatokat, lehet, hogy napi 12 órát tud dolgozni panaszmentesen. Nem fogok olyan gyakorlatokat javasolni, amelyek elvégzésére senkinek sincsen ideje. Egy nagyon egyszerű gyakorlatot fogok megtanítani önnek, amely akár utazás közben is elvégezhető, és ez elég is lesz.”
HALÁLRA DOLGOZTATVA?
IGYEKEZZ!
Gyógyászat
A gyógyítás legalapvetőbb elve a hatékonyság: gyors gyógymódok, hogy a beteg a lehető leghamarabb újra dolgozhasson. A tv-ben népszerűek az olyan hirdetések, amelyek a zúzódások és fájdalmak azonnali megszüntetését kínálják. “Kenj egy kis ….-t a fájó pontra, és máris tudsz megint dolgozni!” – ez általában igaz a gyógyszerekre. A munkásoknak nincs idejük a pihenésre vagy arra, hogy időt adjanak a testüknek a betegség legyőzésére. Így esünk bele a gyakori és szokásszerű gyógyszerszedés csapdájába, tovább rontva ezzel testünk betegségekkel szembeni ellenállóképességét – nem tudunk kitörni az ördögi körből.
Bizonyos gyógyítási módszerek – pl. a homeopátia és az ajur-védikus rendszer – sokat veszítettek a népszerűségükből pontosan azért, mert ezeknek a gyógymódoknak az alapja a természetes gyógyulási folyamat támogatása. Időt adni a szervezetnek a gyógyulásra. A modern orvoslás és a természetgyógyászat, vagy a “nyugati” orvostudomány és az “ősi” gyógymódok közötti ellentét ma arra szolgál, hogy eloszlassa a domináns orvoslási gyakorlattal szembeni általános elégedetlenséget, és nehezebbé tegye annak megkérdőjelezését.
Azonban manapság ezek a “lassú módszerek” is nagyobb sebességre kapcsoltak. Gyógyszereket alkalmaznak a gyors felépülés eléréséhez. Például néhány természetgyógyász szteroidokat ad a gyorsabb hatás biztosítása érdekében.
3.3. Tömeges fogyasztás = tömeges intenzitásnövelés
A munkaintenzitás tömeges növelése szükségessé teszi a fogyasztás állandó növelését. A fogyasztás itt az olyan tárgyak megvásárlását jelenti, amelyeknek egyetlen funkciója a munkások idejének és energiáinak mederbe terelése, hogy a termelési folyamatban növelni lehessen a munkatempót. Így lehetünk bérmunkások, és így tudunk bérmunkásként vegetálni.
A főnökök pénzt fektetnek be a munkaintenzitás növelésének elérése érdekében, a gépek, az infrastruktúra és az ellenőrzés technikájának fejlesztésére – a bérmunkások is kénytelenek pénzt beinvesztálni, hogy meg tudjanak birkózni a munka egyre növekvő követelményeivel.
Széles skálán mozognak ezek a szükségletek:
• olyan termékek és szolgáltatások, amelyek a pontossághoz szükségesek,
• olyan termékek, amelyek “időt spórolnak” nekünk, hogy azt is a bérmunkának szentelhessük,
• olyan termékek, amelyek segítenek legyőzni a hosszú és intenzív munkavégzés negatív hatásait.
Karórák és ébresztőórák – a pontosság fenntartásához és az időbeosztáshoz szükségesek.
Tea és kávé – korábban ópiumot adtak a kézműveseknek és a munkásoknak az intenzív munkavégzés időszakára. Ma az általánossá vált kávé- és teafogyasztás vette át felhígított formában az ópium szerepét. Ezek szolgálnak az ebéd utáni szunyókálás és a kora reggeli álmosság kiküszöbölésére is.
Hűtőszekrény – naponta csak egyszer kell főzni, félkész vagy csomagolt élelmiszer tárolása.
Gáz, gáztűzhely, kenyérpirító – hogy gyorsan meg lehessen főzni az ebédet, mielőtt elrohanunk az iskolába, egyetemre, irodába vagy a gyárba.
Mosógép – csak a heti szabadnapon lehet mosni.
Ruhaszárítógép – nincs hely vagy napfény a szűk lakásokban.
Levespor – 2 perc alatt kész az ebéd.
Fagyasztott pizza, konzervgulyás – előre gyártott étel.
Mikrohullámú sütő – fele idő alatt felmelegíti a fagyasztott ételeket.
Telefon – hogy elérhetőek legyünk otthon.
Személyhívók – hogy elérhetőek legyünk útközben.
Lift és mozgólépcső – szükséges a magas épületekben.
Toronyházak – a nagyfokú centralizálás eredménye, sűrűn lakott városok.
Külvárosok és lakótelepek – a munkások a külvárosokba költöznek, mert nem engedhetik meg maguknak a városközpont magas árait.
Járművek – minden munkához szükségesek, mivel a munkások nem engedhetik meg maguknak a városközpont magas lakbéreit, vagy rákényszerültek a városközpont elhagyására a magas bérleti díjak miatt.
Írás-olvasás – minden munkához szükséges, még a segédmunkások számára is.
Műveltség – az irodai munkához szükséges.
Szórakozás – az élet illúzióját nyújtja a kifacsart agyaknak és testeknek, az elnémított gondolatoknak.
A SZENDVICS-EFFEKTUS
A bérmunkások csapdába esnek a csökkenő vásárlóerő és a növekvő szükségletek ellentétes mozgása miatt. A háztartási gépek szükségesek a házimunkával töltött idő csökkentéséhez. De ettől nem lesz több a szabadidőnk. Inkább azért van szükség rájuk, hogy mindkét szülő bérmunkát végezhessen. A háztartási gépek azért is válhattak alapvető szükségletekké, mivel a csökkenő bérek miatt a bérmunkásoknak nincs idejük a házimunkára, és nem engedhetik meg maguknak háztartási alkalmazott foglalkoztatását. A háztartási alkalmazottakat is egyre intenzívebb munkára kényszeríti a munkanélküliség fenyegető réme. Ezt a folyamatot azonban gyakran elhomályosítja a háztartási cseléd alkalmazásának morális elítélése.
Az autóra és a tömegközlekedésre is egyre inkább szükség van, mivel a bérmunkások számának emelkedésével párhuzamosan növekszik a munkahely és a lakóhely közti távolság is.
Azonban a szendvics-effektus sokkal szorítóbb ennél. A fizetés arra sem elég, hogy a szükségleteinket kielégítsük. A különböző kölcsönök és hitelek válnak a szükséges termékek megvásárlásának normális formájává – a jövőben elvégzett munkánkat és a majd azért járó munkabérünket ígérjük cserébe a ma szükséges fogyasztásért.
Újabb nyomás, amely a pihenés ellen hat. Újabb ösztönzőerő az ellenállásra.
A szendvics-effektusra adott különféle magyarázataikkal a főnökeink megpróbálnak becsapni minket, hogy leszerelhessék ezt az ellenállást. “Egyre többet fogyasztunk”, “javul az élet minősége”, “túl sok a pénz”, “egyre többet költünk a szabadidőnkben” stb.
A szendvics-effektus eredménye, hogy egyre hosszabb a munkanap, a munkánk egyre intenzívebb, és a háztartási egységek egyre kisebbek lesznek.
Az egyszemélyes háztartás fenntartásához jelenleg napi 14 óra munka kell,
a kétszemélyes háztartásban a napi 26 órás munkanap az általános,
a háromszemélyes háztartás fenntartásához 30 órás munkanapra van szükség.
3.4. A szabadidő új formája
SPORT – JÁTÉK? ÉLVEZET?
Habár a sport távol áll a játék mindenféle formájától, mára a játékosság, élvezet és kikapcsolódás szinonimájává vált.
A sportot játékosokkal játsszák.
teljesítmény
A pályán a legfontosabb, hogy mindig a legjobb képességeink szerint teljesítsünk. A szabályokhoz való szigorú alkalmazkodás feszültséget kelt, és ezzel teljességgel elvész mindenféle élvezet. El kell fogadni a hierarchiát is: játékosok, kapitányok, edzők és igazgatók. A csapatkapitánynak – félig játékos, félig részese az igazgatásnak – az a feladata, hogy áthidalja a két végpont közötti szakadékot.
“Gyorsabban, erősebben, magasabbra” – ezzel a mottóval a sport kétségkívül világbajnok a munkaintenzitás növelésére alkalmazható technikák kidolgozásában. Az emberi test átformálása már kisgyermek korban megkezdődik. A játékos teste egész élete során kísérleti laboratóriumként szolgál a különböző gyors hatású gyógyszerek és teljesítménynövelő doppingszerek számára. Rajtuk kísérletezik ki a különböző sérülések villámgyors kezelésének módszereit is. Ennek meg is van az eredménye: ma már teljesen természetesnek hatnak a teljesen elhasználódott tinédzser exsportolók.
A stimulálószerek adagolói, karöltve a pszichológusok egész hadával, azon kísérleteznek, hogy mennyit lehet kisajtolni a halálra fárasztott testből és lélekből, és különböző ösztönzési stratégiák kidolgozásán munkálkodnak.
A sport nem más, mint a bérmunka mindennapi poklának kísérleti laboratóriuma, a tudomány játéktere, ahol az újabb kizsákmányolási elképzelések első konkrét formájukat elnyerik. Ebben a sport leginkább a háborúhoz, a másik tudományos kísérleti terephez hasonlítható.
És a játékosoknak, különösen a nagy sztároknak, úgy kell csinálniuk, mintha élveznék a versenyeket és az intenzitásnövelést. Különben elveszítik az állásukat, fizetésüket és reklámszerződéseiket.
A városok versengenek a nagy sportesemények megrendezéséért, mivel így hozzájuthatnak az infrastruktúrájuk fejlesztéséhez szükséges forrásokhoz. Autópályák. Repülőjáratok. A lakosság kitelepítése az elsődleges beruházási területekről.
A játékokból (játszani = jól érezni magunkat) kifejlődött a játékelmélet (játékelmélet = hogyan nyerjünk mindenféle szituációban?). A játékosok érdekeinek figyelembevétele ellentétes a belőlük élő intézmények, hivatalnokok, igazgatók, szervezők, szponzorok érdekeivel. Ez az első ütés az ellenállás játékában.
látvány
A sport látványként szolgál a pálya szélén üldögélő passzív nézők számára, akik maguk nem játszhatnak. Ez a látvány az élet illúzióját kelti fáradt testükben, eltompított agyukban és elnémított lelkükben. A teljesítmény érzését ülteti beléjük, miközben berögzíti az agyukba a nacionalizmus, korporativizmus és individualizmus ikonjait.
Az 1996-os olimpiát megelőzően az atlantai rendőrség egy évig fáradozott a megfelelő látvány megteremtésén. A nagy esemény előkészületeként 55 ezer hajléktalant tüntettek el az utcákról (a konzervatív becslések szerint). Olyan vádak alapján tartóztatták le őket, hogy leültek a járdaszegélyre, keresztülmentek egy autóparkolón, kéregettek, és közterületen aludtak.
tömeg
A teljesítmény és a látvány között ott áll a tömeg. A játékosok és a nem-játékosok közötti határvonal az aréna központi része. A tömeg a leginkább óhajtott és egyben a leginkább rettegett jelenség. A biztatás, az üvöltés elszórakoztatja a tévénézőket, felpörgeti a versenyzőket – a tömeg nélkülözhetetlen a szervezők, a hirdetők és a hírgyártók számára. De minden tömeg megbízhatatlan, nincs semmi garancia arra, hogy rendesen viselkedik, és betartja a játékszabályokat. A tömeg egyfajta közösséggé válhat, és ebben a korszakban mindenféle közösség ellenséges a rend számára. Az állampolgárok, a drukkerek tömege burzsoá csürhe, nacionalista banda csupán. De bármelyik tömegből kibújhat a proletárkarakter, a düh, a renddel szembeni elégedetlenség. És ekkor – csak ekkor – a tömeg veszélyessé válik. Ez teszi szükségessé a tömeg fokozott ellenőrzését, a tömeget ellenőrző és a viselkedését rögzítő technikai berendezések (ha beválik a meccsen, jó lesz egy lázadásnál is…) és a tömeg pszichológiájával foglalkozó tudósok fokozott termelését.
A brazil szurkolók szambája a brazil nacionalizmus jelképévé vált – a fotóriporterek imádják fényképezni őket. Azonban a rendőrség csak a legkisebb dobokat engedi be a stadionokba, nehogy kezelhetetlenné váljanak a túl nagy dobosok… hiszen a szamba ugyanakkor a lázadás kultúrája is Brazíliában.
KULTURÁLIS ÁRUCIKKEK
A sport és az egyéb kulturális árucikkek közötti hasonlóság bemutatása kedvéért idézünk néhány bekezdést egy filmmagazinból. A cikk Alfred Hitchcock és a Psycho című film szerepét elemzi a fegyelmezett közönség megteremtésének folyamatában.
“…átalakította a moziba járás esetlegességét egy sokkal fegyelmezettebb aktivitássá, amely magában foglalja az időben való megérkezést és a csendes várakozást a sorban.”
“…miután sikerült a közönséget rászoktatni a pontos érkezésre, a film kezdési idejét is pontosan meg lehetett előre határozni, nincs többé szükség a híradóra és a rövidfilmekre. A megspórolt idő következtében sűríteni lehet a vetítéseket. Mostanra már teljesen általános szokássá vált, hogy a nézők türelmesen sorakoznak a pénztárak előtt…”
“…De volt még egy film, amit még nem mutattak be a nagyközönségnek. Ez a film, A Psycho kezelése, még fontosabb szerepet játszott a közönség rendre szoktatásában. Ez nem egy előzetes a filmből, hanem a mozi igazgatók számára készített megfilmesített tankönyv, amely a film bemutatásának módszereiről és a közönség megfegyelmezésének lehetséges eszközeiről szólt.”
“… a színházi közönség fegyelmezetlen tömeg volt… nagymértékben részt vett az előadásban, késve érkezett, korábban távozott, visszabeszélt a színészeknek, jó és rossz véleményét hangosan fejezte ki… a kultúra önkényurai fokozatosan megtanították a közönségnek, hogy alávessék magukat az alkotónak, a rendező akaratának puszta eszközeivé váltak, a művész produkciójának fegyelmezett nézőivé.”
