Összetett Keresés

112. szám (2016. tél)

Midőn e számunk szerkesztését lezárjuk, 2016. december végén, éppen huszonöt éve annak, hogy – miután a szovjet hatalmi elit vezető figurái (Jelcin, Kravcsuk, Suskevics) felmondták a szovjet köztársaságokat egybekapcsoló szövetségi szerződést, majd Gorbacsov lemondásával levonták a Kremlben a sarló-kalapácsos vörös zászlót – a Szovjetunió mint államszövetség és „geostratégiai tényező” megszűnt létezni. A kapitalizmus meghaladásának, a szocializmus megvalósításának első, bürokratikus államszocializmussá torzult történelmi kísérlete ezzel véget ért. Azóta folyóiratunk számos cikkben, tanulmányban vizsgálta a Szovjetunió összeomlásának gazdasági, hatalmi-politikai és társadalmi okait. Soha nem adtuk fel kritikai álláspontunkat, és természetesen most sem tesszük ezen a baloldal számára összességében gyászos napon.
Ugyanakkor soha nem támogattuk a kapitalizmus visszaállítását apologetikusan fogadó álbaloldali, az új és régi tőkés hatalmakat támogató-szolgáló politikai álláspontokat és diskurzusokat sem. Látnunk kell, hogy a sokat bírált Szovjetunió nélkül nem lett jobb a világ, sőt: a baloldal és a szocializmus nemzetközi ügye radikálisan meggyengült, erősödött a világban az egyenlőtlenség és az elszegényedés, több lett a háború és az erőszak, világmértekben megerősödött a tőke önkényuralma, elszabadultak a szélsőséges, akár profasiszta, pronáci politikai tendenciák. A Szovjetunió összeomlásáért, illetve megszüntetéséért a fő felelősséget a szovjet pártelit, a hatalom központi vezető intézményei, személyesen pedig Jelcin és Gorbacsov viselik. Nem fölösleges felidézni, hogy ez azután és annak ellenére következett be, hogy 1991 márciusában legitim népszavazás döntött a Szovjetunió fennmaradásáról. A hatalmi elit, a bürokrácia felső rétegei, az ország meggyengült gazdasági helyzetében, saját privilégiumaikat többre becsülték népük érdekeinél, és feladták azokat az eszméket, eszményeket, amelyeket még az októberi forradalom hagyományából örököltek meg. Elárulták a nagy honvédő háborúban elesettek harcát és emlékét is, mindent feláldoztak önös érdekeikért. A mégoly szörnyű áldozatok ellenére, megmarad a hét évtized kiemelkedő szovjet kultúrája, amelynek egyetemes teljesítménye az utánunk következő generációk számára is megvilágítja – vagy meg-
világíthatja, ha ezek a generációk egyszer visszanyúlnak hozzá – egy emberközpontú, a tőkével és az állammal szembeni emancipáció, a társadalmi önkormányzás megvalósításának lehetőségét.

A teljes szám elérhető itt: eszmelet112nyomdai2 Egy kattintás ide a folytatáshoz….


Cselekvő szolidaritás – Perintfalvi Ritával Jakab Attila beszélget

Jakab Attila

A menekültválság tetőzésének időszakában, teológusnőként, mondhatni, ön mintegy „berobbant” a magyar vallási-teológiai „piacra”. Pedig egy ideje termékeny, újszerű és igen szerteágazó tevékenységet fejt ki. Meghatározó alakja és egyben elnöke a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének (MTÖE). A Tükör által c. blogján önmagát „női és emberi jogi gondolkodó”-ként határozza meg. Kicsoda ön? Hol és mit tanult? Mit mond eddigi pályafutásáról? Miért ez a szétválasztás „női”-re és „emberi”-re?

 Perintfalvi Rita

 Arra a kérdésre, hogy ki vagyok, első körben azt mondanám, hogy egy gondolkodó és érző ember, akit nagyon érdekel a világ és benne az ember, a maga boldogságkeresésével és szenvedéseivel együtt. Már kisgyermekkoromban is hatalmas igazságérzettel rendelkeztem és így rájöttem arra, hogy a boldogság egyik nagyon fontos dimenziója társadalmi vonatkozású, azaz senki nem lehet boldog, akit egy közösség valamilyen szempontból kirekeszt, megbélyegez, vagy akivel igazságtalanul bánnak, akinek elveszik az emberi méltóságát. Mivel érdekeltek ezek a kérdések, ezért kezdtem el szociológiát majd szociális szervezést tanulni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….


Heindl Péter: Büszkeség és előítélet. Vita a roma vészkorszakról

 

Mottó: „ aki tudni óhajtja mi ez a könyv,  a legjobban teszi, ha maga olvassa el (nem hagyatkozik sem az én, sem mások ítéletére, hanem maga olvassa el)”
Esterházy Péter fülszövege[1]

A Kritika című lapban tavaly nyáron Mi is ez a könyv? címmel megjelent egy könyvbírálat, amely két neves szerzőt vállaltan erkölcsileg és szakmailag is porba kívánt sújtani.

A kötetről – Bársony János és Daróczi Ágnes Kali trash – fekete félelem című könyvéről[2] – Landauer Attila írta a bírálatot.[3] Műfaját tekintve inkább pamfletnek nevezném, mint könyvbírálatnak.

A recenzens az „elvárható színvonal alattinak”, „tendenciózusnak”, „szerteágazóan zavarosnak”, „durva, történelemhamisító manipulációnak”, „tudományosan értékelhetetlennek”, „manipulációs szándékkal vegyes dilettantizmusnak”, „konfabulációra alapozott ötletelésnek”, „kétes értékűnek és kétes hitelességűnek” minősítette a Kali trash – fekete félelem szerzőinek munkáját.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….


Szász Gábor: Megkésett könyvajánló aktualitásokkal

Fekete György: Nőj föl! – Egyén és társadalom… Válogatott mentálpedagógiai írások Győr, Havilah Kiadó, 2009

Bizonyára fura figurának tűnök azzal a megállapításommal, hogy a világirodalom egyik humánummal teli csúcsteljesítményének tartom Jaroslav Hašek: Švejk c. regényét. De most nem ezt ajánlom. Ezt a furcsa olvasói beállítódásomat csak azért kell előrebocsátanom, mert Fekete György tanulmánykötetét is a humánum erkölcsi igényét szem előtt tartva szeretném értékelni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….


Varga Anna: Az 1910-es évek orosz némafilm-kultúrája. A forradalom előtti Oroszország túlságosan is emberi tragikomédiája

varga_anna_az_1910-es_evek_orosz_nemafilm-kulturaja_borito

ISBN: 978-963-236-347-9
Kiadó: L’Harmattan Kiadó – Eszmélet Alapítvány
Kiadás helye: Budapest
Megjelenés: 2011.
Terjedelem: 325 oldal
Kötés: ragasztókötött, puhatáblás
DVD melléklet: Jevgenyij Bauer: Életet az életért, 1916. 43′
Ár: 2900 Ft

A könyv elektronikus formában (pdf) a hozzá tartozó film melléklettel együtt (Jevgenyij Bauer: Életet az életért, 1916. 43′) megvásárolható itt (20 Euro): https://www.ceeol.com/search/book-detail?id=573056

Ajánló:

Az amerikai melodráma az örökkévalóságot célozza meg, az orosz melodráma a semmit. Ebben a tekintetben állítható, hogy a tízes évek orosz némafilmje rendkívül modern. Az elviselhetetlenség, a botrány, a cserbenhagyottság és az összeomlás motívumainak sűrítése esztétikai vákuumot eredményez. A filmek végére az idő kimerülésének élményéhez jutunk: „megáll az idő”. Ebben a vákuumban az élet lázadása a „mit tegyünk?” kérdésében láthatta az egyetlen visszautat az időbe. A fiatal mozgófilm a mozduló idő követelése. A szerző szerint a „szent” és „démoni” Oroszország száz évvel ezelőtti partikuláris helyzete a mai emberiség univerzális szituációját előlegezi. Egy rég elmúlt művészeti virágkorból a ma és a holnap alternatívái olvashatók ki. Az elévülhetetlen elevenségű filmek elemzése variáció Walter Benjamin témájára: a jövő addig létezik, amíg a jelen a múltakba foglalt kisiklott jövők visszanyerésében látja megbízatását. Jóvátételre vár egy totálisan romlott világ. Az orosz némafilm már a tízes években kiáltás, de nem a félelem néma kiáltása, mint a német expresszionizmus, hanem a haragé.

A könyv tartalomjegyzéke és részlet a könyvből.

A könyv DVD mellékletének első 5 perce
(Jevgenyij Bauer: Életet az életért, 1916.):