Melegh Attila: Magyarország a nemzetközi migráció rendszerében

Fogalmak és az elemzés korlátai

Az alábbi rövid elemzésben a migráció azon formáiról beszélünk, amelyek tartósabbak, legalább három hónapon túli tartózkodást jelentenek, és főképp legálisan (tartózkodási engedély, letelepedési engedély vagy állampolgárság megszerzése révén) zajlottak le a legutóbbi, 2011-es népszámlálásig vagy ahhoz közeli időpontig. A menedékkérők közül csak olyan menekülteket vesszük figyelembe, akik valamilyen formában menekült, vagy oltalmazott státuszt kaptak és Magyarországon telepedtek le a vonatkozó összeírások idejére. Ezek száma mindig jóval kisebb, mint a menedékkérők száma (lásd Kováts András elemzését).

Történeti folyamatok és kapcsolatok

Európa az 1960-as évektől vált összességében, a kontinensek között bevándorló területté. Ezen általános trenden belül és főképp az Unión belüli mozgásnak köszönhetően, az európai államok eltérő történeti pályát futottak be. Egy részük a migrációs egyenleg szintjén eleve bevándorló volt, egy része azzá vált a hetvenes évekre, egy része pedig mindig kivándorló volt és sosem vált bevándorló országgá.

Magyarország köztes pozíciót foglal el ebben a térben, a kilencvenes évekre egyértelműen pozitív volt az egyenleg. Ekkor intenzív volt a bevándorlás főképp a határontúli magyar csoportokból és az elvándorlás nem vagy csak időlegesen nőtt meg a kilencvenes évek elején. A 2000-es évek közepétől a SEEMIG projekt becslése és a tükörstatisztikák alapján a vándorlási egyenleg egyre romlik, egyrészt a bevándorlás visszaesése/stagnálása miatt, másrészt a növekvő elvándorlás miatt. (SEEMIG sajtóanyag 2014 10 15, Földházi 2014)

Magyarország esetében 2013 év elején nagyságrendileg 350 ezer olyan kivándorolt magyar élt a világban, akik 1989 után, és legalább egy évvel 2013 eleje előtt hagyták el Magyarországot. Nagyon fontos megjegyezni, hogy a közreadott becslés egyszeri érvényességűnek tekinthető a SEEMIG projekt komplex kísérlete és becslése alapján. (SEEMIG sajtóanyag 2014 10 15). A teljes magyar diaszpóra, azaz a Magyarországon született, de külföldön élő népesség ennél nyilvánvalóan jóval nagyobb, ha a korábbi, 1990 előtti időszakok elvándorlását is figyelembe vesszük. Mindeközben a népszámlálás alapján itt tartózkodó külföldi állampolgárok száma kb. 140 ezer (141 858). Szintén a népszámlálás alapján, a külföldi állampolgárokon túl, az időközben magyar állampolgárságot kapott embereket is figyelembe véve, a teljes, külföldön született, de Magyarországon három hónapnál hosszabb időre letelepedett emberek száma 2011-ben 392 ezer fő. Fontos látni, hogy e csoport nagy számban tartalmaz 1989 előtt ideérkezett embereket.

Migrációs csere és a történeti fejlődés

Az ország a világ jövedelmi átlaga szintjén él, egy gazdag munkaerőpiacában nyitott szabadpiaci blokk viszonylag szegényebb tagjaként. Amennyiben az Unión belüli vándorlást is figyelembe vesszük migrációként, akkor az elvándorlás magas szintje várható hosszabb távon is, hiszen a belső egyenlőtlenség és a szabad mozgás rendszere egyszerre áll fenn, miközben a letelepedési célú bevándorlás csökken vagy éppen csak, hogy stagnál.

Fontos látni, hogy hosszabb távon a történeti migrációs célországokkal egyenlőtlen tőke-munkaerő cserébe bonyolódott Magyarország. Többszörösen egyenlőtlen csere jött így létre, amelynek része a munkaerő és szakértelmiség szelektív elszívása, a tőkejövedelmek kelet-nyugati mozgása, a hazai szociálpolitikai befizetések elveszítése és átadása célországoknak. Ezt a többszörös függőség fennállását igazolják azok a legújabb elemzések is, amelyek a világbanki adatok alapján megmutatják, hogy a volt szocialista országok egyre nagyobb mértékben, sőt bizonyos országok tekintetében, globálisan is kiugróan magas szinten függnek a vándormunkások hazaküldött pénzeitől (Böröcz 2015).

Magyarország e tekintetben a romló tendenciák ellenére még mindig viszonylag alacsony szinten áll a többi nagy emigrációval rendelkező kelet-európai országhoz képest (SEEMIG sajtó 2014 10 15; Fassmann et al. 2014). De a tartósan fennmaradó és romló egyenlegek mellett Magyarország népességfogyása felgyorsulhat, jobban nőhet az idősek aránya (fiatal népesség vándorol el ugyanis), és további jelentős problémák léphetnek fel a társadalombiztosítási rendszerekben.

Elvándorlók összetétele a főbb migrációs kapcsolatok mentén

Ha születési ország szerint vizsgáljuk a magyar diaszpórát, akkor Magyarország viszonylag stabil elvándorlói és bevándorlói kapcsolatokkal rendelkezik az elmúlt hatvan évben az időszakra tudunk összehasonlítható adatokat nyerni az ENSZ és a Világbank adatai alapján. Ezen adatok alapján nem várható, hogy a főbb migrációs kapcsolatok gyorsan átalakulnának, valószínűsíthető a nagyfokú történeti stabilitás. (Melegh 2015). Elvándorlási szempontból az Egyesült Államokkal, Németországgal, Kanadával, Ausztriával és az 1990-as évek elejétől Egyesült Királysággal tart és tartott fenn intenzív emigrációs kapcsolatot. Bevándorlási szempontból főképp a környező országok magyarok lakta területeivel tart fenn erős bevándorló viszonyt. E területek mellet még fontosabb szereplő Németország, Kína, Vietnám és Oroszország, Gödri – Tóth 2005).

Amennyiben a kilencvenes és a kétezres években időszakban elvándoroltakat vizsgáljuk meg a SEEMIG kutatás és Hárs Ágnes (Blaskó 2014; Blaskó – Gödri 2015; Hárs 2012) munkái alapján, akkor jól látszik, hogy a Magyarországról tartósabban elvándorlók főbb célországai az Egyesült Királyság, Németország és Ausztria. Ezen elvándorlók elsősorban a fiatal felnőtt korcsoportokból kerülnek ki. Ez különösen szembeötlő az Egyesült Királyság irányában.

Fontos látni, hogy a körükben általában fennálló magas iskolai végzettséget a kint dolgozó magyarok feltehetően töredékesen tudják érvényesíteni a külföldi munkavállalás során azaz jelentősebb szakmavesztésen mennek keresztül (Hárs 2012). Németország és Ausztria esetében is felülreprezentáltak a magas iskolai végzettségűek, bár közöttük igen erős, sőt kiemelt csoportot alkotnak a szakmunkás végzettségűek, vagy a szakmunkát végzők aránya. Mind a magas iskolai végzettségű csoportok, mind pedig a szakmunkát végzők fontosak az ország gazdasági fejlődése szempontjából. Fontos szintén megjegyezni, hogy az elvándorlók messze magasabb foglalkoztatottságot mutatnak, mint a hazai népesség. Ezen népesség egy jelentősebb része az elvándorlást megelemzően is dolgozott, azaz nettó adó és társadalombiztosítási veszteség lép fel esetükben.

A bevándorlók összetétele

A bevándorlók esetében érdemes alapul venni a 2011-es népszámlálást és a születése szerint külföldön születetteket, annak ellenére, hogy körükben nagy számban megtalálhatóak az 1989 előtt ideérkezett emberek is. Ezen számok alapján azt mutathatjuk meg, hogy az elmúlt bő kilencven év során milyen összetételű vándorok (beleértve a határváltozást átélők kisebb számát is) érkeztek hazánkba, illetve maradtak életben a demográfiai folyamatok eredményeképp. Az elemzésbe a főbb küldő országokban született népességet vettük figyelembe (Románia kb 176 ezer, Ukrajna kb 35 ezer, Szlovákia 33 ezer, Németország kb 23 ezer, Kína kb 9 ezer, Ausztria kb 6 ezer, Vietnám 3 ezer). A most zajló viták miatt felvettük az Afrikában születetteket is, akiknek a száma igen kicsi (kb 4 ezer).

Megállapítható, hogy összességében Magyarország iskolai végzettség és foglalkoztatottság tekintetében a hazai átlagnál „jobb” népességet kapott az elmúlt hosszú évtizedek alatt. Ausztriát leszámítva mindegyik származási országból magasabb iskolai végzettségű csoport érkezik. Foglalkoztatottság tekintetében az Ausztriában, Németországban születettek a hazai arányokat követik. A Romániában és Ukrajnában született magyarok foglalkoztatottsági aránya jobb egy kicsivel, míg a távol-keleti országok területén született népesség messze a legaktívabb. Szlovákiában születettek esetében a sokkal rosszabb adat a negyvenes évek kitelepítéseinek köszönhetően a nagyobb arányban itt lévő idős népességnek köszönhető. Fontos megjegyezni, hogy miközben Kína és Vietnám mind iskolai végzettségben, mind pedig foglalkoztatottságban jelentősen felülmúlja a magyarországi népességet (főképp az önfoglalkoztatás terén), jelentős szakmavesztést szenved azaz, igen alacsony arányban alkalmazzák őket képzetességüknek megfelelően.

Összefoglalás

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy Magyarország migrációs szempontból egyenlőtlen cserékben vesz részt. A bevándorlók számban egyáltalán nem pótolják az elvándoroltakat. Összetétel tekintetében az elvándorlás során elvesztett magas iskolai végzettségű csoportokat töredékesen kompenzálják a kisebb számban hazánkba érkező nem európai csoportok, akiknek az iskolai végzettségét nem tudjuk, akarjuk hasznosítani bizonyos migrációs kapcsolatokban. Tehát akárcsak az elvándorló magyarok esetében ők nálunk szenvednek el egyenlőtlen cseréket, azaz gyakran alacsonyrendű munkát végeznek el magas iskolai végzettség mellett. Magyarország be- és elvándorlási politikáját tehát e komplex egyenlőtlenségek, az előnyök és hátrányok gondos vizsgálata alapján kell meghatározni.

Irodalom

Blaskó, Zsuzsa (2014): Surveying the Absentees – Surveying the Emigrants. A methodological paper on the SEEMIG pilot study to survey emigrants from Hungary and Serbia. SEEMIG Working Papers No. 4, Hungarian Demographic Research Institute, Budapest.

Blaskó Zsuzsa – Gödri Irén (2015) Kivándorlás Magyarországról: szelekció és célország-választás az „új migránsok” körében. Demográfia megjelenés alatt

Böröcz József (2015) Regimes of Remittance Dependency:Global Structures and Trajectories of the Erstwhile Soviet ‘Bloc. Demográfia English Edition megjelenés alatt.

Fassmann, Heinz – Musil, Elisabeth – Bauer Ramon – Melegh, Attila – Gruber, Kathrin (2014). Longer-Term Demographic Dynamics in South-East Europe: Convergent, Divergent and Delayed Development Paths. Central and Eastern European Migration Review, 3(2),150-172.

Földházi Erzsébet, Branislav Bleha, Branislav Šprocha, Boris Vaňo (2014): Population projections for Hungary and Slovakia at national, regional and local levels. SEEMIG project. www.seemig.eu

Gödri Irén – Tóth Pál Péter (2005): Bevándorlás és beilleszkedés. A szomszédos országokból Magyarországra irányuló bevándorlás az ezredfordulón. KSH NKI Kutatási Jelentések 80. KSH Népességtudományi Kutatóintézet, Budapest. 213 o.

Hárs Ágnes (2012) A munkaerő migrációja Magyarországon a kilencvenes és a kétezres években. Bevándorlás és elvándorlás a munkaerő-felmérés adatai alapján. Összegző tanulmány, Budapest, TÁMOP.

Melegh Attila (2015) Magyarország bekapcsolódása a migrációs folyamatokba. Történeti-strukturális megközelítés. Kézirat.

SEEMIG sajtóanyag 2014 10 15. www.seemig.eu